Devin Townsend Project: GhostKözhelyes mondás, miszerint a zseniket csak egy hajszál választja el az őrülettől. Néha még annyi sem. Devin Townsend sokáig ügyesen lavírozott e két határvonal között úgy, hogy mindegyik korábbi zenekarával, vagy saját szólóanyagával bátran kísérletezett. Aztán egyszercsak lejött a cuccokról, amiktől addig jól érezte magát és ihletet kapott, majd a fejébe vette, hogy ő most már igazi Művész, bármit megvalósíthat, az úgyis jó lesz. Nos, az elvakult rajongók lehet, hogy tényleg bármit benyelnek tőle, de Devinnél egy ideje elgurult a gyógyszer.

 

A Ki-vel nagyjából sikerült megbarátkoznom, majd az Addicted! az egyik kedvencemmé vált tőle, és akkor jött a Deconstruction, amivel alapvetően nem az a baj, hogy túl szélsőséges, hanem hogy a káoszban ezúttal valóban kizárólag a káosz uralkodik, és most szeretném elsütni egyik bevált közhelyemet: a dalok egész egyszerűen nem jók. Aztán megérkezett a Ghost. Ami kimondottan relaxációs zene, és ez önmagában nem is lenne baj, de sajnos olyan, mintha valami ezoterikus könyvesbolt háttérzenéjét kevernéd az aluljárós, észak-amerikai indiánnak öltözött, de dél-amerikai pánsípos indián zenét játszó utcazenészek (mű)alkotásaival. Igazából tökéletesen elegendő, ha ránézel a borítóra, az máris jóval többet elárul, mint amit tudni szerettél volna a Ghostról. Tény, hogy Devin képes andalító, kellemes dallamokra, és valóban el tud lazítani néhány perc a Ghost nem rövid dalaiból, de az már kevésbé ad okot optimizmusra, amikor egy alapvetűen nyugis lemez meglehetősen gyorsan idegesítővé, majd rettenetesen bosszantóvá válik.

 

megjelenés:
2011
kiadó:
InsideOut
pontszám:
3 /10

Szerinted hány pont?
( 108 Szavazat )

Az is igaz, hogy a Ghost korántsem olyan jellegű album, amikor ki lehet ragadni dalokat és kielemezni, hogy a Featherben mennyire észbontó a csilingelés, vagy a címadó Ghostban milyen bájos, ahogy az éteri, andalító kezdés Vidám Vasárnap-hangulatú dalolászásba folyik át. Saját magamat röhögném ki, ha egy másodpercig képes lennék komolyan venni ezt az émelyítő cukormázat. Sejtelmem sincs, merrefelé és miképp fog hallgatótáborra találni ez a lemez, mert az egészen biztos, hogy ebben az esetben nem Devin Townsend eddig munkásságának rajongói jelentik az igazi célközönséget. Az önmegvalósító szakkörök csakrakereső és csí-áramlások után kódorgó magányos háziasszonyai meg vélhetően nem olvasnak rock szaklapokat – pedig talán ez az egyetlen hallgatótábor, ahol nem dobna senki hátast Kanada legrondább rockzenészének önmegvalósítási hóbortjától.

Fene tudja, miért viszolygok ennyire ettől a lemeztől, hiszen szeretem a meditatív zenéket, és attól eltekintve, hogy kimondottan felbosszantott a lemez, bármikor is próbálkoztam vele, a fent említett kedvenc közhelyemen kívül nem igazán tudok más indokot felhozni, hogy miért ennyire végtelenül riasztó a Ghost. Devin Townsendnek meg egyénként lehet, hogy jót tenne, ha visszaszokna a cuccokra, illetve fogalmazzunk egészségbarátabb módon: a rajongóinak tenne jót. A Ghostot meg kukázom a Deconstructionnel kézenfogva.

Hozzászólások

19
Semmiközödnincs Hozzá
14 years ago
Micsoda Humor Heroldok írnak ide...
Nem az a lényeg, hogy műfajokkal dobálózzon, hanem hogy képben legyen azokkal a dolgokkal, ahová tartozik az adott lemez. Azt csak megjegyeztem, hogy még az albumot leginkább meghatározó stílust sem említette.
Like Like Idézet
23
SolarTom
14 years ago
A lemez stílusa: Enyasztikus Ambient Chillout Pop. Jó lesz? Különben nekem tetszik. De ha már nyugis muzsika, akkor Aeon Spoke.
Like Like Idézet
20
Semmiközödnincs Hozzá
14 years ago
Ja és még annyi, hogy ezek a "meditatív, relaxációs, stb." ez nem stílus, ilyet bármelyik laikus tud írni.
Like Like Idézet
20
Semmiközödnincs Hozzá
14 years ago
Idézet - Valentin Szilvia:
Idézet - Semmiközödnincs Hozzá:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Ne túlozzunk. Semmi olyan nincs ezen a lemezen, ami extra "hozzáértést" kívánna meg bárki részéről is. Egy kortárs komolyzenei műről, netán népzenei vagy jazz lemezekről nem véletlenül nem írunk. Ez tök más.

Semmi túlzás nincs benne. Nem értem miért akarsz a számba adni ilyen baromságokat. "Könnyűzenei" ágazatokban ugyanúgy otthon lehet lenni, mint a jazz vagy komolyzene világában, mindez csak attól függ, hogy mennyire veszitek komolyan. Mégis mitől lenne több a jazz, mint mondjuk a metal? Nem több, csak más. Nincs benne semmi extra, csak szemmel láthatóan Szilvi és úgy tűnik te is nagyon inkompetens vagy a témában. A zene stílusa például egyszer nincs leírva a cikkben. :D Ennyit erről...


"relaxációs, meditatív" az ezoterikus könyvesbolt háttérzenéjéről nem is beszélve :) ha ezek alapján képtelen vagy elképzelni, milyen is lehet a zene...
egyébként mi számít hozzáértésnek? :)

Nálam hozzáértésnek számít az, ha el tudod helyezni abban a közegben IS, ahová tartozik, műfajilag besorolható. Valamint ezt (hangsúlyosabban) figyelembe véve értékelni az adott produkciót, mert mégis annak mi értelme van, ha egy metalos szapul pl. egy indie lemezt? Szerintem semmi. Dióhéjban ennyi.
Like Like Idézet
18
Draveczki-Ury Ádám
14 years ago
Idézet - Semmiközödnincs Hozzá:
Márpedig nekem úgy tűnik, hogy állítottál, mert ha extra hozzáértést kíván, akkor csak több valamivel. Nem?


Tőlem a mostanihoz képest azt kívánna, mert nem értek hozzá. A jazzertől meg a metal kívánna azt, mert ő meg ahhoz nem ért. Ennyit akartam mondani.
Like Like Idézet
17
Semmiközödnincs Hozzá
14 years ago
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - Semmiközödnincs Hozzá:
Mégis mitől lenne több a jazz, mint mondjuk a metal? Nem több, csak más.

Egy szóval sem állítottam ilyet, de hagyjuk inkább, elbeszélünk egymás mellett...

Márpedig nekem úgy tűnik, hogy állítottál, mert ha extra hozzáértést kíván, akkor csak több valamivel. Nem?
Like Like Idézet
19
Valentin Szilvia
14 years ago
Idézet - Semmiközödnincs Hozzá:
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Ne túlozzunk. Semmi olyan nincs ezen a lemezen, ami extra "hozzáértést" kívánna meg bárki részéről is. Egy kortárs komolyzenei műről, netán népzenei vagy jazz lemezekről nem véletlenül nem írunk. Ez tök más.

Semmi túlzás nincs benne. Nem értem miért akarsz a számba adni ilyen baromságokat. "Könnyűzenei" ágazatokban ugyanúgy otthon lehet lenni, mint a jazz vagy komolyzene világában, mindez csak attól függ, hogy mennyire veszitek komolyan. Mégis mitől lenne több a jazz, mint mondjuk a metal? Nem több, csak más. Nincs benne semmi extra, csak szemmel láthatóan Szilvi és úgy tűnik te is nagyon inkompetens vagy a témában. A zene stílusa például egyszer nincs leírva a cikkben. :D Ennyit erről...


"relaxációs, meditatív" az ezoterikus könyvesbolt háttérzenéjéről nem is beszélve :) ha ezek alapján képtelen vagy elképzelni, milyen is lehet a zene...
egyébként mi számít hozzáértésnek? :)
Like Like Idézet
20
Draveczki-Ury Ádám
14 years ago
Idézet - Semmiközödnincs Hozzá:
Mégis mitől lenne több a jazz, mint mondjuk a metal? Nem több, csak más.

Egy szóval sem állítottam ilyet, de hagyjuk inkább, elbeszélünk egymás mellett...
Like Like Idézet
18
Semmiközödnincs Hozzá
14 years ago
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Ne túlozzunk. Semmi olyan nincs ezen a lemezen, ami extra "hozzáértést" kívánna meg bárki részéről is. Egy kortárs komolyzenei műről, netán népzenei vagy jazz lemezekről nem véletlenül nem írunk. Ez tök más.

Semmi túlzás nincs benne. Nem értem miért akarsz a számba adni ilyen baromságokat. "Könnyűzenei" ágazatokban ugyanúgy otthon lehet lenni, mint a jazz vagy komolyzene világában, mindez csak attól függ, hogy mennyire veszitek komolyan. Mégis mitől lenne több a jazz, mint mondjuk a metal? Nem több, csak más. Nincs benne semmi extra, csak szemmel láthatóan Szilvi és úgy tűnik te is nagyon inkompetens vagy a témában. A zene stílusa például egyszer nincs leírva a cikkben. :D Ennyit erről...
Like Like Idézet
26
Draveczki-Ury Ádám
14 years ago
Ne túlozzunk. Semmi olyan nincs ezen a lemezen, ami extra "hozzáértést" kívánna meg bárki részéről is. Egy kortárs komolyzenei műről, netán népzenei vagy jazz lemezekről nem véletlenül nem írunk. Ez tök más.
Like Like Idézet

Szóljon hozzá!

Küldés (Ctrl+Enter)