Festett vicsorgó koponya tekint reám zordan a borítón. Na, ettől nem sok jót várhatok. A hangzás kitűnő, azt már a javára írhatom az albumnak az első hangok után. Mert utána már nem sokat... Amolyan punkos töltésű dalocskák sorjáznak a korongon, hörögve (!) előadott vokalizációval, ami egy elég bizarrá teszi az összképet.

Van ám lendület, meg mélyebbre hangolt gitárok, csak maradandó ötleteknek vannak híján hőseink. Néha átmennek Crowbarba. Vagy valamiféle hardcore-ba. Az első néhány nótáig még szórakoztatnak is, de 14 számon keresztül szinte ugyanazt hallgatni egy kissé fárasztó... Éljenek a rejtett track-ek, itt sem menekültünk meg tőle: egy dallamosabb, bulisabb nóta került fel. Kár, hogy nem ilyen a többi is!

Őszintén szólva mindenféle maradandó "károsodás" nélkül elment mellettem ez a CD. Gőzöm sincs, hogy ki ennek a zenének a célközönsége, nem hinném, hogy hosszú életű csapat lesz a Crack Up. Bár a hangzás azért valóban jó volt...