0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7784

A Consortium Project Ian Parry énekes agyszüleménye, akit ugyebár többek között az Ayreon, Elegy vagy a Hammerhead lemezek vendégeként ismerhetünk. Társai se valamiféle kezdő kvinttologatók, Stephen Lill gitáros a Vanden Plasból, Joshua Dutrieux billentyűs az Elegy soraiból, míg Casey Grillo dobos a Kamelot dobcucca mögül ugrott be némi zenélgetésre.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2694

Vannak zenekarok, amelyek nem csak zenéjükkel, de külsőségeikkel, és ha a virtuális világ ilyen nagy teret kap mindenhol - honlapjával is megrekedt valahol tíz-húsz évvel ezelőtt. A brit (kicsit sem klisés nevű) Conquest Of Steel is ide tartozik.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4585

Ha a Clutch új albummal jelentkezik, akkor általában a következő a forgatókönyv: a retro/stoner rock rajongók (magam is ezen tarkabarka populáció sorait erősíteném) önfeledten tapsikolnak örömükben, újra megállapítván, hogy milyen zseniális társulat is az övék. A világ fennmaradó része meg többnyire észre sem veszi a dolgot.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2915

Úgy tűnik, hogy számomra a február a visszatérések jegyében telt. Legutóbb ugye a Gorefest, most meg itt van a Gyóntatópap. Confessorék sosem tartoztak az igazán ismert csapatok közé, nem is csoda, hiszen csak egy albumra futotta az erejükből, ez volt a '91-es Condemned, ami egy erősen Candlemass, Watchtower hatásokat mutató, progresszív/epikus doom metal korong volt, és ennél sokkal többre nem is emlékszem belőle.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4949

Aki egy kicsit is szereti a stoner/blues-rock zenét, az úgyis betéve tudja a Clutch életmű minimum felét, és nagy valószínűség szerint ezt az albumot is hallotta már 1-2 hónappal a megjelenést megelőzően. De senki sem sétálhat el mellettük szó nélkül, aki legalább egy kicsit is úgy érzi, hogy a hetvenes években született gitárzenék mondanak neki valamit.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2841

Kicsit hardcore, kicsit emo, kicsit punk, kicsit metal, kicsit noise. Érdekes módon egy rakás témáról a Blind Myself jutott eszembe, mintha a két zenekar gitárosai testvérek lennének, elég meglepően hasonló részek hallhatóak a Complete zenéjében néha, mint magyarországi pályatársukéban. Nyilván valahol a gyökereik közösek, hacsak nem a Complete ásta bele magát a magyar underground zenei életbe.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4858

A marylandi négyes történetének fonalát 2007 áprilisában ejtettem a földre, a minden korábbinál bluesosabb From Beale Street To Oblivion lemezükre akkoriban adott kilenc pontomat pedig mai fejjel is reálisnak tartom, bár igaz, ami igaz, a legutóbbi sorlemezt csak ritkán hallgatom meg elejétől a végéig.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3815

"Mindhalálig blues!" - akár ez is lehetne az egykori Whitesnake tagokat (Bernie Mardsen és Mickey Moody gitárosok, valamint Neil Murray bőgős, mind az eredeti felállásból) tömörítő csapat jelmondata. A közelmúltban nyomtak le egy baromi sikeres turnét az öregfiúk a régi Fehérkígyó nótákkal, ennek nyomát őrzi a 2000. évi Here They Go Again című koncertalbum.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2780

Meglepett a Cloudscape zenéje. Progmetal, azzal a jófajta gatyaszárakat is megmozgató súly riffeléssel, ami mondjuk az Evergrey-t vagy a Vanden Plast juttatta eszembe (inkább az előbbit). Szépen hátra is dőlök és és élvezem a zenét...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3796

A Társaság tudja, mit csinál. Már figyel téged egy ideje, jól tudja, mit szeretnél hallani: a hatvanas-hetvenes években gyökerező ős-rockot, blues-zal jócskán nyakon öntve. Feelinges gitártémákat, húzós riffekkel és megjegyezhető szólókkal, az egész tetejébe pedig remek dallamokkal operáló kitűnő énekest. Az se baj, ha mindezen túl még a szövegek is értelmesek és szólnak valamiről. Így aztán pontosan ezt is kínálják neked.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3017

Mivel én tavalyi keltezésűnek gondoltam, meglepődve konstatáltam a banda honlapján, hogy ez a lemez már két éve megjelent (mert tényleg 2006-os – a szerk.). Mindenesetre régóta fájt rá a fogam és fontosnak tartottam azt is, hogy megemlékezzünk róla, mert ritka jó muzsika.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3632

Egy csapat, amelyik olyan jól lenyúlta a Nevermore riffjeit, világát, Warrel jellegzetes dallamait, frazírjait, vokálmegoldásait, hogy jó sokan beszopták ezt szerte a világban és rajonganak értük. Igen, annyi az értékük, hogy kiváló mestereik voltak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3009

A progresszív rock két nagy koponyája alkotta meg ezt a többszereplős konceptalbumot, amely a Sir Arthur Conan Doyle-féle detektívsztorit dolgozza fel, főszerepben természetesen a bűnüldözés két nagy koponyájával, Sherlock Holmesszal és Watson doktorral. Utóbbi figura "szinkronhangja" tölti be a narrátor szerepét.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2930

A Comaah-ra egy ideje felfigyeltem, különleges honlapjuk miatt, szeretem az igényes grafikával készült weblapokat, mely mögött talán titkok rejlenek. A Comaah osztrák és el nem tudtam volna képzelni, hogy léteznek ott ilyen zenekarok.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3003

Bulgáriából megérkezett a napfényes Kalifornia. Komolyan. Ilyen zenét már rég nem csinál szinte senki az Államokban sem, pedig jaj, de hiányzik! Toto, Yes, Whitesnake, és a többiek - rémlik még valami? Ez a duó (Nikolay Raikov énekes és Konstantin Jambazov gitáros-bőgős-szintis-vokalista) valami olyan szinten műveli a blues-alapú hard rockot, ahogy csak a klasszikusok tették.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3359

Egy zenei projectnek szerintem akkor van értelme, ha a tagok, akik általában különféle ismertebb bandákból verődnek össze, az addigi munkásságuktól eltérőt, valami újat alkotnak. Nem akarok neveket mondani, de sok esetben ha valamelyik zenész ilyesmire adja a fejét, bizony az eredmény olyan, mintha az anyabandájával hozta volna össze, csak annál azért gyengébb minőségben. Ha pedig maga mellé eredeti csapattársait is meghívja, a projectezés ötlete már értelmét is veszítette.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3886

Bevallom, én már kezdtem temetni a Clawfingert. Erre itt jön ez a piszok erős lemez és most kezdhetek mindent visszaszívni. Zak Tell és csapata nem tudom, mitől lett ennyire dühös, de ezen a lemezen aztán kiengedik a fáradt gőzt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 8246

A kingstoni Coheed And Cambria karriertörténete teljesen sajátosnak tekinthető, a zenekar ugyanis kifejezetten komplex, összetett és agyafúrt zenét játszik, ami a fogós dallamoktól eltekintve távolról sem kedvez a gyorsfogyasztóknak, ennek ellenére mégis képesek voltak komoly kereskedelmi sikereket aratni a tengerentúlon. Előző lemezük, a Good Apollo, I'm Burning Star IV Volume One: From Fear Through The Eyes Of Madness több mint 1 millió példányban kelt el, ami igen komoly eredmény, hiszen ma már gyakorlatilag lehetetlen CD-ket eladni.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3684

Szinte hihetetlen, de már tíz éve működik a Clawfinger. És azóta sem változtattak egy cseppet sem saját stílusukon, csupán a hangzás, dalszerkezet korszerűsödött valamelyest. Hiába, a bevált recepten sosem szabad módosítani, ha az egyszer már sikerre vitte a zenekart.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4119

Napjaink egyik legfontosabbnak mondható, a szó eredeti értelmében vett progresszív zenekarai közé tartozik a furcsa nevű Coheed and Cambria, akik 3 évvel a No World For Tomorrow után újabb elgondolkodtató és nem kevésbé szerethető művet tettek le az asztalra.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4025

Itt van hát Európa '90-es évekbeli svéd-norvég kedvenceinek új, sorrendben már hatodik sorlemeze. A borító olyan, mintha a Rammstein egyik maxiját rejtené, úgy a Sehnsucht/Mutter idejéből, néztem is, hogy na most mi lesz. De nem kell félni, a régi dicsfény mára kissé megkopott ugyan, de Jocke Skogék még mindig ugyanazzal a lendülettel művelik ezt a rap/metal (ínyenceknek: crossover) muzsikát, mint anno.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2703

A finn Dies Irae egy új kiadó, és hihetetlenül igényes körítéssel küldik a promo kiadványaikat. A Codeon technikás, agresszív metalt játszik, 2002-ben alakultak, a most tárgyalt EP-t 2004-ben vették fel, ki is adták saját erőből, majd jelen kiadó rájuk csapott és megjelentette újra a cd-t. Idén pedig felveszik első nagylemezüket. A zene dallamos death, inkább az erőtől duzzadó svéd vonal, mint a finn szuiciditás.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4652

Másfél évvel ezelőtt valahogy úgy zártam a Hate Yourself With Style ismertetőt, hogy a Clawfinger egy szimpatikus és megbízható csapat, és ez maradjon is csak így. Szerencsére ez is történt, hiszen azok a rajongók, akik nem csupán az első két album idején voltak fanok, hanem azóta is figyelemmel kísérik a svéd crossover brigád munkásságát, nem nagyon fognak csalódni a Life Will Kill You-ban sem. Másfelől viszont azt sem nagyon hinném, hogy a 'finger épp a hetedik albumával fog új híveket szerezni. De ne legyen igazam.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4502

Mire nem képes manapság a technika... Itthon a cikk írásakor még nem lehet kapni az új CC albumot, de a netről már le tudta tölteni az, aki volt olyan ügyes és megtalálta - persze csak 22Khz-en...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5284

Szép dolog, hogy elfeledett, kultikussá vált, soha meg nem jelent zenéket ma már könnyűszerrel beszerezhetünk az internet és kattant fanatikusok segítségével, akik agyonhallgatott kazettákról is képesek bedigizni a kedvelt, de a digitális korszakba át nem mentett muzsikákat. Még ennél is szebb dolog azonban hivatalos CD-n kézben tartani az efféle kincseket, legyen szó újrafelvételről vagy remaszterelt eredeti hanganyagról.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3980

Hosszas huzavona előzte meg a hármas Coal Chamber lemez elkészültét, a címet cirka tizenötször változtatták meg időközben, de végül csak kijött. Elég puritán a cd borítóképe, fekete alapon négy fából faragott csontbaba (vagy mi) látható rajta, az előző két lemez színkavalkádja után meglehetősen furcsa. A zene is puritánabb lett vajon?

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2990

Már a borítóból és a zenekar származási helyéből (Franciaország) sejtettem, hogy valami bizarr kombinációval lesz dolgom - és nem is tévedtem. A zenekarban négyen dolgoznak, és olyan zenekarok, illetve előadók hatásait olvasztották magukba, mint a Primus, a Faith No More vagy Chris Cornell, ami már reményekre jogosít fel minden jóérzésű zenehallgatót.