0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4606

foofighters_c„It came in a flash / It came out of nowhere / It happened so fast / And then it was over" – adja meg a rá jellemző, mindent elsöprő szenvedéllyel Dave Grohl az új Foo Fighters-album alaphangulatát egy pattanásig feszült, mégis pozitív erővel telített arénahimnuszban, és gyakorlatilag menthetetlenül be is ránt vele. Mint már a címből, illetve a Rescued indításából is sejthető, a Taylor Hawkins váratlan és tragikus tavalyi halála, illetve Dave édesanyjának néhány hónappal későbbi elveszítése által ihletett But Here We Are nem elsődlegesen gyász-, hanem gyászfeldolgozó album. Ennek megfelelően ez alighanem a lehető legegészségesebb megközelítésű anyag, amit két haláleset után elkészíthetett a csapat. Mellesleg pedig az egyik, ha nem egyenesen a legjobb lemezük is egyben.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3149

supersonicrevolution_cSok mindent hallottunk Arjen Lucassentől az elmúlt bő negyedszázadban, de úgymond hagyományosabb rocklemezt a Vengeance óta nem igazán. A Supersonic Revolutionnel most valami ilyesmit tett le az asztalra az Ayreon és a Star One egyszemélyes agytrösztje: egy magazin felkérésére felvette a ZZ Top Heard It On The X klasszikusát, és miközben összerakta hozzá a vendégeket, azon kapta magát, hogy van egy új zenekara. Innentől minden adta magát, és itt a komplett album is ugyanettől a gárdától. A Golden Age Of Music esetében tehát szövevényes, vendégek komplett hadseregét felvonultató progresszív konceptlemez helyett ezúttal egy direktebb, rövidebb dalokat rejtő albumról beszélünk, méghozzá deklaráltan a '70-es évek szellemében.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5468

A P. Mobil ötvenéves jubileuma, mondhatni, kapóra jött egy rég aktuális újrakiadás megvalósítására is. Nem túlzás, lévén a harmincéves évforduló táján történt a korai Mobil-lemezek első hivatalos CD-s megjelenése, ami máig az egyetlen is, annak meg immár húsz éve, szóval nagyon is ideje volt már a dolognak. Anno a Hungaroton által kihozott verziók hiánypótlók voltak – a régi vinyl kiadásokból természetesen még ma is bőven lehet találni, de akkoriban az a formátum még messze nem élte reneszánszát, a CD viszont nagyon is ment, mostanra viszont azok már csak börzéken, meg aukciós felületeken érhetőek el, nem is feltétlen baráti áron. Lóránték már az első körben is kihasználták a formátum adta lehetőségeket, és mindenféle archív demókkal felturbózva maxolták ki a dolgot, ugyanakkor a P. Mobil nem lenne a P. Mobil (avagy Lóránt nem lenne Lóránt), ha mindezt most csak úgy megismételték volna, csak mert az akkori széria már elkopott a boltokból.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5349

extreme_cÁdám valószínűleg életem végéig szekálni fog azzal, hogy 1997-ben egy latinosan túlfűtött olvasói levélben fejeztem ki rosszallásomat Gary Cherone és az Extreme kapcsán a Hammer hasábjain. A végzetes tettre a frontember Van Halenhez történő csatlakozása felett érzett elkeseredettségem ragadtatott, nyilvánvalóan erős túlzásokba esve. Mentségemre váljék, hogy akkoriban tényleg mindössze a Pornograffitti, a III Sides bizonyos részei és persze Nuno jelentette számomra a kizárólagos vonzerőt a zenekart illetően. Azóta viszont nem kevés víz lefolyt a Dunán. Habár Cherone most sem tartozik a legkedvesebb énekeseim közé, az első lemezt és a Punchline-t pedig azóta sem hallgattam rongyosra, már a visszatérő Saudades de Rock idején is másképp viszonyultam hozzájuk és próbáltam csak a jót látni bennük. Továbbmegyek, ma már a Garyvel készült Van Halen 3 is más megítélés alá esik nálam, mint egykoron, szóval abszolút pozitív érzésekkel teli fogadtam, amikor híre ment, hogy lesz a hatodik Extreme-mű.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4571

maneskin_cJó néhány hónappal ezelőttig és távolról nézve a Måneskin számomra is csupán egy fura olasz eurovíziós csapatnak tűnt, akik inkább az excentrikus külsejükkel és lehengerlő színpadi jelenlétükkel mutattak valami mást, mint az akkori és ottani standardok. Mindezek ellenére egy-két slágerüket megkerülni sem lehetett, és bizony nekem is beleült a fülembe az olasz nyelvű Zitti E Buoni, pedig esküszöm, nem akartam. És mégis így történt, sőt, beismertem, hogy ebben a dalban van kraft, nem is kicsi. Persze csakis ezért még mindig nem került volna ennyire a fókuszom elé a csapat, de a sors útjai kifürkészhetetlenek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4920

elegantweapons_cSokszor leírtam már, hogy Richie Faulkner minden tekintetben igazi kincsnek bizonyult a Judas Priestben. Csűrhetjük-csavarhatjuk, de a gitáros gyakorlatilag a hátán viszi a veterán brit heavy metalosokat az utóbbi bő tíz évben: gitárjátéka egészen briliáns, ahogy arról bárki meggyőződhetett, ha látta vele a bandát élőben, de dalszerzésileg éppúgy kulcsszerepbe játszotta magát náluk, mint ahogy a koncerteken is ő a kettes számú frontember Rob Halford mellett. Richie ugyanakkor mindössze 43 éves, vagyis nem kell nagy fantázia hozzá, hogy lássuk: így, hogy hálistennek szívzűrjeit is helyretették, jóval több aktív év rejlik még személyesen benne, mint zenekarként a Priestben. Az Elegant Weapons kapcsán nem is rejti véka alá, hogy ez a csapat már befektetés a jövőbe.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2806

enforced_cMindössze 33 percben rongyol végig a hallgatón az Enforced harmadik nagylemeze. A virginiai crossover thrasherek eddig sem teketóriáztak túl sokat, ezúttal azonban sikerült tényleg gombot varrniuk az első két albumra: nem nevezném kivételesnek a War Remains elsöprő agresszióját, de dőreség lenne elvitatni, hogy roppant hatásos. Szemernyi pihenőt sem hagynak, nincs megállás, csak a '80-as évek alapjaira építkező, ám korszerűbb ízekkel is bőven megpakolt zúzda, szerencsére dalokként is jól értelmezhető fejezetekre tagolva.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 8664

carsoncoma_cValószínűnek tartom, hogy – irányultságukból és átlagéletkorukból fakadóan – ez a zenekar nincs túlságosan olvasóink érdeklődésének homlokterében. Ez persze nem baj, ezért álljon előbb itt néhány, a mai zenekészítési és -fogyasztási szokások tükrében kimondottan érdekes előzmény. Azt is feltételezem, hogy a Shockmagazin tábora előtt ez a csapat határozott hátrányból indul. Egyrészt alapból gyanús, ami trendi, amit a fiatalok hallgatnak, sőt, szeretnek, régen úgyis minden jobb volt, ráadásul a rádióban is játsszák a dalaikat – valószínűleg egyre kevésbé, de erről kicsit később –, hülyén öltöznek és viccesen néznek ki, ráadásul mindig jókedvűek. Vastagon Z-generációs mindegyikük, így a zenekar se túl régi, de ami a legsúlyosabb: fennállásuk öt éve alatt négy nagylemezt adtak ki.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2758

mecca_cEgy biztos: nem én leszek az, aki elzarándokol a Mohamed próféta szülőhelyeként ismert Mekkában található Kába-kőhöz, ezt meghagyom inkább az iszlám hitűeknek, akiknek a Korán tanítása szerint életükben legalább egyszer el kell masírozni e szent helyre. Nekem a Mecca egészen más minőségben jelent meg az életemben. Az arábiai város nevét felvevő amerikai melodikus rockzenekar 2011-ben megjelent Undeniable című második lemezével rántott leginkább magához, ami kilenc év elteltével követte bemutatkozó anyagukat. Azonban hiába tartalmazott felettébb kellemes muzsikát az első lemez és hiába emelte magasba a szakma őket, a zenekar neve olyan szintű ismeretlenségben maradt, hogy nincs mit csodálkozni a lassú munkatempón.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3675

powerwolf_cNem titkolom, hogy a Powerwolf számomra ebben a sallangmentes, európai ízű dallamos heavy metalban az új generáció egyik legnagyobb favoritjává vált már valahol a Lupus Dei után. Ott kaptam fel igazán a fejemet rájuk, nem is annyira az egyéniesség, inkább a piszok jó dalok miatt. A képlet sikeresnek is bizonyult, a rájuk egyre inkább felfigyelő színteret öles léptekkel hódították meg lemezről lemezre, a Bible Of The Beasten és a Blood Of The Saintsen egyaránt sorjáztak az olyan slágertémák, amelyek mostanra a saját klasszikusaikká nemesültek. Az útkeresés időszaka rövid volt, a harmadik lemez környékére már stabilan kiforrta magát az egész, ösztönösen belenyúltak valami nagyon jóba. A látens Greywolf fivéreknek és Falk Maria Schlegelnek pedig van olyan erős szerzői vénája, hogy ebben a zenei közegben azóta is gond nélkül tobzódhassanak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4106

the69eyes_cImmáron csaknem negyedszázaddal ezelőtti első találkozásunkkor, a banda felfutásakor természetesen én is ösztönösen azt hittem, hogy a The 69 Eyes arcátlan és leplezetlen HIM-kópia. Aztán persze gyorsan kiderült: szó sincs ilyesmiről, a csapat eleve sokkal régebbi motoros ennél, és zeneileg sem áll maradéktalanul a párhuzam, a rokonság mellett sem. Eleinte nem bírtam őket különösebben, aztán az évek során ráéreztem a finnek muzsikájára, bár fanatikus hívük sosem lettem. Viszont tagadhatatlan, hogy ez a hol leplezettebb, hol nyíltabb Sunset Strip-ízekkel átszőtt dark/gót rockzene működőképes eleggyé állt össze náluk, és a Death Of Darknessen is szerepel pár egészen kiválóan elcsípett darab. Meg néhány töltelék is. Szóval mondhatjuk, hogy menetrendszerűen hozzák a tőlük elvárható szintet.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4000

ghost_cA tavalyi évben elég vastagon fogott a tollunk a Ghosttal kapcsolatban. Nincs is azon semmi csodálkozni való, ha sokaknak megfeküdte a gyomrát a nagymértékű hype, azonban koca Ghost-rajongóként jómagam is csak megerősíteni tudom a lelkesedést és fejet tudok hajtani az Impera giganótái előtt, amelyek nem véletlenül szerepeltek nagy számmal az év végi listáinkon. A siker tetőpontja után néhány feldolgozás elcsepegtetése üzletileg persze mindig jó húzásnak tűnik, ámde most mégsem tudok úgy lelkesedni a végeredmény miatt, mint ahogy általában az ilyen esetekben szoktam.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4072

dodheimsgard_cSokakkal együtt engem is felkészületlenül ért a Dødheimsgard (avagy egyszerűen DHG) körüli, háborítatlannak tetsző csendet megtörő A Umbra Omega szónikus rohama nyolc évvel ezelőtt. Nem kell különösebben bizonygatnom, hogy mennyivel több volt az az album egyszeri felkiáltásnál, amelynek hatására az ezredforduló környékén kihozott Satanic Art EP és 666 International lemez idején a táborhoz csatlakozott hívek újfent vallásosnak tetsző áhítatba ringathatták magukat. Ami az emlegetett két kiadvány előtt és után történt a banda tájékán, az egy más vizeken kalandozó társulatot mutatott, az A Umbra Omega kapcsán ellenben újra elfogytak a felemlegethető zenei párhuzamok és skatulyák. Mindennek egyfajta megkoronázása volt számomra, hogy utóbb végre élőben is láthattam a legendás arcokat. Amikor pedig híre jött, hogy a sokadik nagyobb szünetet követően idén új album érkezik, olyasmit éreztem, amit a DHG kapcsán talán még sosem: elvárásokat.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2992

heavensedge_cA philadelphiai Heavens Edge 1990-es debütáló albuma egyike a hajmetál stílus örök remekműveinek és mint ilyen, meglehetősen sokat hivatkozott anyag a műfaj hívei között. Az idejekorán kultstátuszúra nemesedett – és nemsokára a Klasszikushock rovatban is bemutatandó – lemez anno nagy reményekre jogosíthatta volna fel Mark Evans énekest és bandáját, hiszen esetükben gyakorlatilag minden faktor adott volt, hogy legalább egy aranylemezt le tudjanak tenni a Columbia kiadó székházának ajtaja elé. Ám ahogy lenni szokott, az istenek nem akarták, hogy az ötös tagjai milliomosok legyenek: hiába volt abszolút MTV-kompatibilis a fazonjuk, hiába dörrent ágyúként a Neil Kernon által producelt anyag, hiába tudtak mesterien sajátos elegyet gyúrni White Lion/Dokken-jellegű tükörsima hajmetálból, lepusztult keleti parti külvárosokat láttató sleaze-ből és pihe-puha billentyűs szőnyegre fektetett AOR-ból, a hibátlan dalok, az első osztályú zeneiség és a vagány kiállás sem volt elég, hogy a korszak legmagasabb ligáját képviselő csapatok nyomába szegődhessenek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3532

holymoses_cNegyvenhárom évvel 1980-as megalakulása után, idén végleg leteszi a lantot a Holy Moses. A német csapat Sabina Classen (leánykori nevén Hirtz, mostanin meg Hankel-Hirtz) 1981-es csatlakozása után elsőként állt ki a színpadra a színtéren durva női énekhanggal. Miss Hirtz később házasságra is lépett a csapat gitárosával, Andy Classennel, majd kettejük vezetésével a banda lepakolt néhány kiváló lemezt az asztalra 1992-ig bezárólag, köztük olyan, mára klasszikussá érett anyagokkal, mint a Finished With The Dogs, a Terminal Terror vagy személyes kedvencem, a World Chaos. 1994-ben aztán még kijött a No Matter What's The Cause Sabina helyett már Andyvel a mikrofonnál, és Dan Lilkerrel a basszusgitáron, majd a csapat jobb létre szenderült. Csipkerózsikát a millennium csókolta ismét eszméletre, és a banda kisebb-nagyobb vehemenciával azóta is aktív, elvileg.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3351

laguns_cItt vannak ezek a nagyon kedves figurák Los Angelesből – részben Angliából –, akiknek történetét már nem nagyon szeretném körbejárni, mert a felhalmozott karakterek nagyon elvinnék az ismertetőt egy egészen rocktörténeti irányba, de mivel ezt a széleskörű tájékozottsággal felvértezett, ám a dagályos mondatok esküdt ellenségének számító kollégám sem a Renegades, sem a Checkered Past elemezek kapcsán nem eresztette bő lére, én is szívesen tekintek el ettől. Maradjunk annyiban, hogy az igazi, vagyis az első három L.A. Guns meghatározó zenei irányát, stílusát, hangképét meghatározó kettős, vagyis Tracii Guns és Phil Lewis az elmúlt öt-hat évben nagyon kedvelik egymást, és sorra adogatja kifelé az albumokat, mintha muszáj lenne.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6026

overkills_cTrendek jönnek, trendek mennek, meghal a rock, halott a metál, elmúlnak a buta zenék... Stabil bankok rogyadoznak, járványok indulnak be és tűnnek el, az Overkill pedig létezik, és túlél mindent. Túlélni többféleképp lehet. Alkalmazkodással, szokások feladásával, tanulással, vagy új trendek beindításával, új erőforrások bevonásával. Száz másik út is van. Az Overkill az önazonosságot és a hitelességet választotta. Például amikor úgy tűnt, végleg leáldozott a thrashnek, világra szabadították a The Killing Kindot, egyúttal egyértelműsítették, milyen válaszokat adnak a változó zenei közeg által felmerülő kérdésekre. Vagy amikor a régebbi zenekarok fokozatosan átállnak a lassabb, kereskedelmi változásokra reagáló dal- és lemezkiadási stratégiára, az Overkill évente-kétévente összerak egy nagylemezt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3417

davelombardo_cDave Lombardo élő legenda, aki minden túlzás nélkül ikonná lépett elő a Slayerben eltöltött évei során. Ő viszont nem elégedett meg annyival, hogy a thrash metal színtér legjobb dobosainak egyike vagy talán mind közül a legjobb legyen, hanem folyamatosan igyekezett új inspirációkat keresni, mindenfelé kísérletezgetni, vagy hogy ilyen fellengzős kifejezést használjak: tágítani a zenei horizontját. És ahogy országos cimborája, Mike Patton bármit meg tud csinálni a hangjával, úgy Dave is bármire képes a dobcucc mögött, a helyzet viszont az, hogy a végeredmény ennek ellenére sem feltétlenül és minden esetben jó. Volt már közös lemeze hip hop/elektronikus előadóval (DJ Spooky), improvizált már Vivaldira egy olasz klasszikus zenész, Lorenzo Arruga lemezén (Vivaldi – The Meeting) és játszott együtt dühös méhekkel is Matthew Barney filmrendező egyik munkájában (Cresmaster 2). Utóbbit mondjuk nem hallottam, de az első kettőhöz volt szerencsém, és bár tényleg érdekes és tiszteletreméltó kísérletek, nem jön meg éppen gyakran a kedvem a hallgatásukhoz.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3274

tribulation_cMit mondjak, finoman szólva is voltak bennem kétségek a Tribulation sorsa kapcsán, amikor a legutóbbi When The Gloom Becomes Sound megjelenésével párhuzamosan távozott a bandából Jonathan Hultén. Kívülről nézve az extravagáns gitáros tűnt a sajátos hangzásvilágú csapat szívének-lelkének. Ám a Hamartia EP alapján azt kell mondanom, a látszat néha csal, és Adam Zaars gitáros, illetve Johannes Andersson énekes/basszer épp olyan lényegi építőkövek voltak itt a kezdetektől fogva, mint Jonathan.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4863

immortal_cErősen ambivalens érzéseim vannak a régi-új Immortallal kapcsolatban. A patinás név jelenleg ugyebár kizárólag Harald „Demonaz" Nævdalt takarja, az idáig vezető történetet különösebben nem részletezném újból, a hallgatót úgyis elsősorban az érdekli (teljesen jogosan), hogy Immortal-e még az Immortal. Erre csakis a klasszikussá nemesült „Mi az hogy! Nagyon is!" mondást tudom idézni, számomra a War Against All a '90-es évek halhatatlan hagyományait folytatja, és ezzel tökéletesen ki is vagyok békülve. Nyilván életkor kérdése is, hogy ki mikor hallott először erről a bergeni bandáról, aki már eleve az Abbath-érában érkezett, annak nyilván az At The Heart Of Winter és mondjuk a Sons Of Northern Darkness jelenti a zenekar esszenciáját. Demonaz az 1997-es Blizzard Beasts albummal köszönt el a hivatalos tagságból, kézproblémákra hivatkozva, és bizony addig is történt egy s más az Immortal háza táján.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 15196

metallica_cSzilvás Gergely: Közel hét év telt el a legutóbbi Metallica-album óta. Nem kevés, de az ő tempójuk nagyjából erre állt be a St. Anger óta, szóval igazából nem sok meglepő van ebben, főleg, ha hozzávesszük, hogy menet közben csak a Hardwired... To Self-Destruct után volt egy több éves turné, S&M2, deluxe újrakiadás, rehab, de még pandémia is, a ránk zúdított élő anyagok tömkelegéről nem is beszélve, a köztudatból tehát tulajdonképpen nem tűntek el. Valójában az sem lepett volna meg, ha még húzzák pár évig, de még az sem, ha végül már nem is készítenek új lemezt, annak ellenére, hogy időről időre meglebbent: ötletelgetnek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3457

paulgilbert_cÉrdekes koncepció mentén készítette el ezt a lemezt Paul Gilbert. A lényeg nagyon egyszerűen összefoglalható: kiválogatott tizenkét örök klasszikust Ronnie James Dio páratlan hagyatékából, és felvette őket instrumentális formában. Vagyis Paul gitárosként hajt fejet a rockműfaj egyik leghatalmasabb énekeslegendája előtt, úgy, hogy egy fia ének sem csendül fel a dalokban. Bevallom, elsőre én sem tudtam, mi értelme van ennek, de némi ismerkedés után ráéreztem, és ha inkább csak különlegesség is ez a lemez, a Mr. Big és a Racer X virtuóza azért ezúttal is rendesen odatette magát. Ronnie nagyságát pedig még ezzel a látszólag paradox megoldással is maximálisan igazolja a végeredmény.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3151

ihsahn_cAz összeesküvés-hívőknél bizonyára összeállt már a kép: Ihsahn 2018 óta nem adott ki teljes értékű LP-t, miközben előtte egy bő évtized alatt hetet (!) is, legújabban pedig annak kapcsán hallat magáról, hogy ha úgy alakul / ha minden érintett egyetért / ha éppen nem lesz jobb dolga, nyitott lenne egy új Emperor-album elkészítésére. Nem zörög a haraszt! A kevésbé heves vérmérsékletűek ellenben azt gondolhatják, hogy huszonkét évvel a Prometheus után, ekkora halom szólólemezzel a háta mögött inkább az tűnik reálisnak, hogy a főhős újabban az EP formátumba szeretett bele, és a Telemark, majd a Pharos után egy újabb minialbummal örvendezteti meg most magát és minket.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2922

nighthawk_cNincs itt, kérem, semmi látnivaló. Csupán egy újabb Björn Strid nevével fémjelzett formáció, aki a Soilwork és a The Night Flight Orchestra mellett természetesen még ezt is megengedheti magának. Just for fun. A kérdés persze leginkább az, hogy mi, fogyasztók is jól szórakozunk-e a végeredményen, vagy nagy ásítások közepette,ó ezt a projektet is ugyanúgy kipöcköljük virtuális szemetesládánkba úgy, ahogyan ez mostanában szokás. As usual.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3549

redemption_cEgyre inkább kiveszőben van, de azért még létezik az a típusú zenehallgató tábor, amelyik szeret minden apró részletben elmerülni és fanatikusként, hosszú távon ízlelgetni egy-egy zenekar legfrissebb lemezét. Akik nem ítélnek elsőre és csupán sokadik ismerkedés után érzik: elérkezett a pillanat, amikor a nóták a legmélyebben markolnak a lelkükbe, most sem „távoznak″ majd csalódottan a Redemption friss dalcsokrának komolyabb megismerése után.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3957

winger_cKilenc év hosszú idő, de egyáltalán nem vagyok ellensége annak, ha egy zenekar csak akkor szólal meg, ha van mondanivalója. Mint a Winger példája is mutatja, aki képes erre és nem kényszerből termel, annál a végeredmény is nagyobbat üt. Különösebben nincs is értelme szaporítani a szót: a lényeg annyi, hogy a Seven toronymagasan kiemelkedik az idei felhozatalból – nemcsak a melodikus fertályon, hanem a teljes rock/metál-színteret tekintve is –, és noha igazi újdonságokat már nem villant, lazán hozza a bandától elvárt zenei minőséget. Bónusz örömhír, hogy Paul Taylor fix visszaigazolásával mostanra tényleg a teljes klasszik brancs felsorakozott az ügy mellé, vagyis a felállás sem lehetne ennél jobb.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3551

godsmack_cAz utolsó. Legalábbis jelen állás szerint úgy döntött a zenekar, hogy a 2023-as Lighting Up The Sky az utolsó hanganyag lesz a zenekar történelmében. Persze, soha ne mondd, hogy soha, de én most hiszek a Godsmacknek, bár nyilvánvalóan ők is feltételes módban beszélnek minderről. A verkli ennek ellenére nem áll le, legalábbis turnézni, fesztiválozni fognak, nyilván. A bevétel kell, de vélhetően belátták, hogy réges-rég maguk mögött hagyták a saját csúcskorszakukat. Kiváló koncertekre még képesek, és amíg még fittek, erre mindig lesz remény, de ha nincs már olyan mondanivaló, ami miatt érdemes lenne érdemtelenül sok pénzt költeni tizenpár dal rögzítése céljából, akkor mégis minek készítsenek lemezt, ami már tulajdonképpen sem őket, sem a közönségüket nem érdekli? Na ugye.