0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3040

Ez a lemez már régebb óta itt figyel nálam, de a nagy promódömpingben valahogy elkallódott. Persze, ha korábban leesett volna, hogy nem kisebb melodic metal kultarcok egyesítették itt erőiket, mint a Jaded Heart ex-torka, Michael Bormann (most Bloodbound) és a Jorn mellől ismert Tore Moren gitáros, akkor valószínűleg már rég a kedves olvasó elé tártuk volna, amit erről a kiadványról érdemes tudni.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3014

A borítón mozgásban lévő zenekart elnézve rögtön sejtettem, hogy agresszív-brutális-elsöprünk mindenkit típusú zene az, ami itt lészen. És igen. Kár, hogy az ordibálóember Phil Anselmo akar lenni, nagyon is, szépen levette Anselmo jellegzetességeit. Vagyis mind a két vokalista, merthogy rögtön kettő is van belőlük, köpködik rendesen a mondanivalót, az igaz.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2440

Óriási meglepetésként ért a The Quiet Room idei lemeze. Az előző (és egyben bemutatkozó) korongjuk sem okozott csalódást, noha azt akkor a "futottak még" kategóriába helyeztem el. A Reconcieve énekesváltást (+ még két új tagot), de leginkább zenei megújulást hozott.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3061

Második lemez a brit csapattól, melynek egyik énekeséről annak idején az tűnt fel, hogy olyan furcsán adja ki a hangokat magából, mintha lenyelt volna egy hápogtatót. A hápogást kissé hanyagolták az új dalokban, zeneileg is kissé lazábbra, rokkendrollosabbra vették a figurát, talán annak a hatása, hogy végigturnéztak néhány országot és megtapasztaltak egyet, s mást, többek között halálközeli élményük is akadt, naná, hogy drogos, de legalább elhatározták, hogy ilyet soha többet.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4823

Éppenséggel lehet az embernek herótja is az efféle "live", "rare", "best of live", "best of rare", "live and demos", "best of demos" stb.-típusú kiadványoktól. Legtöbbjük messziről bűzlik és penetráns aprópénz-szagot áraszt, nemritkán pedig nevenincs kiadók akarnak még egy gyorsat kaszálni, mielőtt végleg lehúzzák a redőnyt; maguk a zenekarok pedig nem feltétlenül látnak pénzt a dologból.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3720

Eyehategod, késői Entombed, Superjoint Ritual - nagyjából ezekkel a nevekkel tudnám belőni a Raging Speedhorn irányvonalát. Vagyis az angol csapat amolyan igazi garázsmélyi gyűlölet-tirádákat vezet elő harmadik nagylemezén. Nem annyira mocskosak, mint az Eyehategod, nem olyan szélsőségesek, mint Phil Anselmo bandája, és nem is írnak olyan kerek dalokat, mint jobb napjaikon az Entombed-ék, de a stílus nagyjából hasonló.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5366

Én annyira, de annyira reménykedtem... Az Operation:Mindcrime nagy hatással bírt anno a zenei ízlésemre, a korai QR lemezeket beszerezve értettem meg a Crimson Glory és a Lethal zenéjének gyökereit, az Empire volt maga a Zene, a Promised Land pedig egy szomorkás, de szép művészlemez. Aztán valami nagyon elromlott.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3703

A tény az, hogy a lemez elkészítése után Peter "Peavy" Wagner frontember egyedül maradt. Viszont amint azt már a Ghosts borítója is jelzi, Victor Smolski (ex-Mind Odyssey) gitáros és Mike Terrana (Metalium) ütős személyében máris van új felállás. Arra mondjuk kíváncsi lennék, milyen lesz egy gitárossal a zenekar. Félek, akár a régi dalokról beszélünk, akár a majdani újakról, kevés.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 8628

Végül azért csak megcsinálták... 1988 óta százezrek várták, hogy a Queensryche egyszer folytassa azt a lemezt, mely új szintekre helyezte a metal műfajt, és minden idők egyik legjobb albumaként máig elérhetetlen, megközelíthetetlen oromként magasodik a követők fölé.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4895

Utolsó versenyzőnk ebben a felfokozott heavy érában a klasszikus múlttal rendelkező Rage lett. Lehet, hogy ez a heavy dömping nyomja rá kritikáimra a negatív élt, így sajnos a Rage anyaga sem menekült meg az általam kreált sablonos kategóriától.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6898

Komolyan nem tudom, mi van velem mostanában, de számomra az év meglepetése, hogy egy heavy metal lemezért teljes erőből lelkesedni tudok. Az Accepthez egy konkrét élményem kötődik: a Metal Heart idején a címadót teljes erőből hallgattuk a legjobb barátnőmmel, az udvaron napszám toltuk partvisnyéllel a riffeket és roppant harciasnak éreztük magunkat. Hjaj, édes nyolcvanas évek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4981

A Ghosts albumnál állt össze, a Welcome To The Other Side-ra érett valódi, együtt dolgozó csapattá, és mostanra találta meg igazán a közös hangot a Rage jelenlegi tagsága. Ebből pedig nem is sülhetett volna ki más, mint egy újabb kimagasló anyag!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7293

Úgy szeretem ezt a lemezt, hogy nem szeretem. És úgy nem szeretem, hogy szeretem. A Volbeat biztonsági játékot játszik, az most már egészen biztos. Rettentően kedvelem őket, konkrétan az egyik olyan zenekar, akiket bármikor, bármennyiszer meg tudok hallgatni, sosem unom meg, a legszarabb helyzetekben is pillanatok alatt jókedvet tudnak generálni, viszont mindez nem vált vakhitté: az eddigi három lemezről bőven tudok válogatni olyan dalokat, amiktől különösebb fájdalom nélkül meg tudnék válni, de alapjáraton mindegy is, mert jólesik ennek a Metallicába oltott Elvisnek minden egyes pillanata.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4122

Trendek jönnek, bandák mennek, nő és fogy a Hold, a Rage azonban változatlan. Peavy és cimborái eszement kitartással nyomatják azt, amihez a legjobban értenek. A Soundchaser borítójáról leüvöltő rémkoponyák óva intő célzatúak: aki ezt a korongot a lejátszójába illeszti, az készüljön fel egy felettébb dühös Rage-re!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4363

Mi jut eszünkbe Japánról? Szamurájok, kimonók, őrült filmrendezők, mikrocsipek, klassz autók, professzionális fényképezők, Tamagochi meg Nintendo. És Marty Friedman. Ez az ultratehetségű gitáros immár bő egy évtizede a felkelő nap országában tevékenykedik, feleséget is onnan választott, megtanulta a nyelvet, japán vetélkedőkben és szórakoztató műsorokban lép fel, az Ibanez hangszercég reklámfigurája (volt 2009 végéig). Tökéletesen berendezkedett a szigetország életvitelére.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4499

Mikor öt évvel ezelőtt Peavy és csapata elkészült a Welcome To The Other Side-dal, az új hangzásban a klasszikus hangszerek már nem jutottak szóhoz, de Herr Wagner már akkor sem tartotta kizártnak, hogy egyszer még jó hasznát veszi a Smolski család komolyzenei műveltségének.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4705

Bár kifejezetten szeretem az Apocalypticát, utolsó lemezük, a Worlds Collide nagy csalódást okozott. Felületesnek, összecsapottnak éreztem, ami a Reflections, illetve az azt követő, egyszerűen csak Apocalyptica címmel megjelent anyagok után komoly minőségi hanyatlást jelentett.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3680

A borítót nézve először azt hittem már megint a GWAR szabadított a gyanútlan hallgatókra valami rémületet, istentelenül ízléstelen jelmezkreációkba bújt a csapat, poroltókkal felszerelt bgitáros, fejszés dobos, Paul Gilbertet nyomtatott áramkörös bigyókkal bélelték körbe, a XXI. században minden lehetséges, legközelebb lehet, hogy maga Csubakka lobogtatja sörényét a színpadon. Sosem lehet tudni.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3965

Sokszor leírtam már, hogy nem kedvelem a feldolgozáslemezeket, mivel legtöbbjük képtelen kiugrani az egyszeri érdekességek fiókjából, másrészt egy ilyen átértelmezős anyag a legékesebb bizonyítéka szokott lenni egy-egy zenekar ötlettelenségének.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4042

A félreértések elkerülése végett: a QvA kifejezés nem arra utal, amire olvastán könnyedén asszociálhatunk – persze rossz az, aki rosszra gondol – hanem a Questions versus Answers elnevezés rövidítése. Ami pedig nem más, mint egy 2005-ben életre hívott zenei projekt, voltaképpen egy főleg zenészekből álló baráti kör, melynek mozgatórugója a kissé furcsa elnevezésű eDY bOY, aki egyébiránt Kollár Ádám néven került bele a születési anyakönyvbe.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5647

Akármivel is rukkol elő a Queensryche, egyszerűen nem nyerhetnek. A legendás seattle-i csapat pályája első évtizedében olyan szinten tökéletes alapműveket készített, hogy azokhoz mérten igazából minden későbbi nekirugaszkodás csak harmad- vagy negyedrendű lehet, de egy csomóan ezen túlmenően is rosszindulattal állnak hozzájuk.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4315

Kicsit elvont, kicsit rock'n rollos, kicsit ilyen, kicsit olyan. Gitár, bőgő, szaxi, dob meg egy rakat ütőhangszer és egyéb ínyencségek. Némelyik számnál a hajam égnek állt, hogy hogyan lehet ilyen zenét csinálni. Lehet.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6882

Ez az ismertető nagyon nehéz szülés volt. Elég görény érzés ugyanis egyik kedvenc zenekarom új albumát lefikkantani, és én pont erre készülök. A Kőkorszak Királynői (mondjuk a queen jelent még nőimitátort meg hermafroditát is, brrr...) ugyanis a felbukkanásuk óta favoritok nálam, de a negyedik sorlemezük elég ócska lett. Lehetne még sorolni a lesajnáló jelzőket, de minek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 7309

Ezen legutóbbi Quimby lemez is sorolható az előzőekkel egy csoportba, hisz az általuk előadott stílus, ez a nyugodtan-majd-meghalunk-vagy-nem- vagy-nem-is-tudom-mi-lesz- -de-azert-meg-egy-spanglit-csak-elszívunk most megint maradt. Lehet, idén nem nyernek Arany Zsiráfot a legjobb albumért, de ismét ügyeset alkottak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5832

Josh Homme nem hagyja magát. A legutóbbi QOTSA album, a 2005-ös Lullabies To Paralyze úgy vonult be a rock történetébe, mint a valaha készült leggyengébb Homme-anyag. Bár szerintem ez túlzás, összességében azért mégis egy amolyan bepunnyadós, leülök-oszt-lesek-magam-elé cucc volt. Ugyanakkor akadtak ott is jól eltalált darabok és később csak sikerült megbarátkoznom vele, szóval nem volt az annyira rossz lemez.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2841

Újabb stoner rock csapat, méghozzá Svédországból. A voodoo babákkal telepakolt - egyébként nem túl információdús - bookletből annyit meg lehet tudni, hogy négyen alkotják a csapatot, és a Shapes Of Afterlife című számban maga Mike Amott (Arch Enemy, Spiritual Beggars) szólózik egy jóízűt.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5701

Le kell lepleznem egy apró kulisszatitkot. Amikor a 2005-ös toplistáimat állítottam össze, bizony orvul kifelejtettem elsírni abbéli sajnálatomat, hogy sok más tavaszi koncert között a Queen + Paul Rodgers bulira sem jutottam el. Az erre vonatkozó mondatot a szerk. csempészte oda (kérésemre) a cikk végére. Szóval, kimaradt és ez bizony fáj.