0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

CD kritika

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3567

Tavaly megjelent nagylemeze bemutatására kért fel az Another Way nevű békési hc/grind banda, s utánajárva némi meglepetéssel fedeztem fel, hogy ez a fiatal csapat nem is olyan fiatal, hisz nyolc éve hallatták legelőször a hangjukat, a Holtágak Az Ártérben pedig immáron a csapat ötödik lemeze, s állításuk szerint stílusuk az idők során folyamatosan formálódott, alakult.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3652

Kutyából szalonna, csöbörből vödör, hardcore-ból pedig metal. Úgy látszik, vannak örökérvényű axiómák. A Shadows Fal ugyanis bősz hácé hordának indult, de ahogy az első album után énekest cseréltek, szép lassan tágult a látókörük is kifelé. Felfedezték maguknak a metal gyökereit, de a thrash és power metalt is.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3798

A Seven Witches Jack Frost, a fanatikus, munkamániás gitáros-dalszerző bandája. Frost az elmúlt években számos helyen felbukkant (Speeed, The Bronx Casket Co., Savatage, stb.), de nyugodtan mondhatjuk, hogy a Witches a fő terepe. Itt teljes mértékben ő a főnök, s hogy elég keményen foghatja a többieket, bizonyítja, hogy az ezzel együtt már hat lemezzel rendelkező bandában most debütáló Alan Tecchio már a Witches negyedik énekese.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3746

Valahogy a Shadows Fall zenéje sosem működött nálam, meghallgattam, néha még tetszett is egyik-másik számuk, de nem állították el a lélegzetemet egy picit sem. Túlságosan kiszámíthatóak a dalszerkezeteik, a vokalista még mindig nem egy pacsirta - és még mindig hamiskás néha, ami így, a sokadik lemezen már elég ciki - a riffeket ezerszer eljátszották előttük hardcore, metalcore és heavy metal zenekarok.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3430

Az új Seven Witches konkrétan a Xiled to Infinity and One Warmth of Winter dalának riffjével indul. Érdekes, hogy a Xiled-on nem csíptem ezt a nótát, az új lemez kezdésének viszont tökéletesen megfelel ez az újrahasznosított Jack Frost riff.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3293

Igazából hülye is lenne a Century Media, ha nem próbálna meg még utoljára egy kis pénzt csinálni egyik legjobb fejőstehenéből. A világ legsikeresebb metalcore bandája, a bostoni Shadows Fall következő sorlemezét Amerikában már az Atlantic gondozza majd, a világ többi részén pedig a Roadrunner, így hát a zenekar korábbi istállója még összekapartatott a srácokkal pár elfekvő témát, hogy öntsék őket végső formába, hozzácsapta két régebbi dal újra felvett változatát meg három feldolgozást, és piacra dobta, hadd szóljon.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3190

Ez az album olyannyira agg, hogy a borítóján a 2002-es szám szerepel, de hozzánk mégis csak mostanság jutott el... (2004 végén.) Öt svéd arc próbálja meggyőzni a világot, hogy a gyors, melodikus power metal gyártása nem kizárólag a Hammerfall-tagok kiváltsága. A fiúkat az a Metaliumos Lars Ratz kapta védőszárnyai alá, akivel kapcsolatban mindig az jut eszembe, hogy egyszer úgy "interjúztam" vele hosszasan, hogy abból utólag egyetlen mondat se látott napvilágot...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 9102

A Threads Of Life mindenképpen fordulópontot jelent a bostoni Shadows Fall pályafutásában, hiszen az évek során Amerikában komoly lemezeladásokat produkáló, számos nagy turnén bemutatkozott banda odaát immáron az Atlantic istállójából indul neki a harcnak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2971

Amcsi bandáról van szó, benne egy vajon honnét szalajtott, Andrew Szucs nevű (!) gitárosról, valamint bemutatkozó albumról. A mindössze 38 perces anyag rémületes dübörgéssel kezdődik, mely beletorkollik egy jellegzetesen taljános gitárpilinckába. Tudjátok, a Turilli-féle - de Malmsteentől sem idegen - szaporázás, megspékelve a kötelezően csembaló hangzású billentyűkísérettel...

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3762

Képtelen lennék értelmesen megfogalmazni, miért, de az utolsó Shadows Fall album, a 2007-es Threads Of Life nem lett nálam olyan gyakran hallgatott kedvenc, mint két elődje. A helyén volt rajta minden, de valahogy mégsem kaptam úgy el a massachusettsi csapat hullámhosszát, mint a The Art Of Balance-nél és a The War Withinnél.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3599

Jajj, de nagyon nagy szükség volt még egy ilyen bandára. Hogy milyenre? Hát, kicsit félve írom csak le, hogy metalcore, mert inkább HC ez, amiben azért a gitáros néhol metal-közelien riffel, a dobos szegel rendesen, az énekes viszont egy az egyben old school témákat hoz.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3172

Hiába, a jó zene időtlen! A Legacy valamikor nyáron jött ki, viszont csak most jutott el hozzám, nagy örömömre. A Shadow Gallery egyik fő jellegzetessége a végtelenül igényesen kidolgozott vokáltémák sokasága, Mike Baker az elkövető, nagyon szép, szárnyaló hanggal rendelkezik, ráadásul rendkívül kifejezően tud bánni vele.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2817

Ha nem lett volna Nightwish, talán senki sem próbálkozott volna két annyira eltérő műfaji sajátosság összeboronálásával, mint az operaáriák és a true / power metal. Akkor még újdonságnak, meghökkentő erejű ötletnek tűnt ez a párosítás, de egyre több az epigon, és bizony a sokadik kópia már nemhogy az eredetiség csíráját sem hordozza, de kifejezetten fárasztó is.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3923

Nem kis meglepetést okozott, hogy a CD kritikák között visszakeresve egyetlen cikket nem találtam a Shadow Galleryről (lehet, hogy csak elvesztek azok az írások a magazin hálóra költözésekor?). [Egy pedig van - a szerk.] Igaz, jómagam is csak nemrég ismerkedtem meg a banda munkásságával, de abban a pillanatban meg is bántam, hogy nem tettem ezt meg már jóval korábban.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2615

A promólemez hátulján látható zenekari fotó alapján a Destruction neve ugrott be, később kiderült nem is annyira alaptalanul. Noha a zenekar svéd, a zenéjükben sok thrashes hatás felmerül a német brigádoktól (Destruction, Kreator) kezdve a Bay Area-csapatokig. És ha azt is hozzáteszem, hogy alig több mint fél órás, tíz számot tartalmazó albumról van szó, akkor egyértelmű, hogy rövid, gyors, zúzós nótákat prezentáló bandáról van szó.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3264

Bár manapság abszolút díjazom, ha egy-egy lemez között akár 5 év is eltelik, a Shadow Gallery esetében azért jobban örültem volna, ha ez mégse így történik, ők ugyanis Mike Baker énekes tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt függesztették fel a munkát 2008-ban.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5224

Annak idején, 9-10 éves koromban fanatikusan gyűjtöttem a G.I. Joe figurákat, de megesett, hogy becsúszott melléjük egy-egy amolyan „majdnem G.I. Joe" is. Ezek messziről nézve néha megtévesztően hasonlítottak az eredetiekre, mégis voltak különbségek: csúnyábban festették őket, netán kevesebb helyen lehetett hajlítani a végtagjaikat, kevésbé voltak kidolgozottak a fegyvereik, ésatöbbi. Vagyis felületesen nézve ugyanolyanok voltak, mint az igazi G.I. Joe-k, de mégsem. Játszottam ezekkel is, szó se róla, de nélkülözhetetlen kedvencekké sosem váltak.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3154

André Matosék csapatának, amint az látható, nevet kellett módosítania. Persze radikális váltásról szó nincs, egyszerűen hozzácsaptak plusz egy "a" betűt a névhez és a másik Shaman zenekar (akárki legyen is az, gondolom, nem a magyar Sámánról van szó, hehe) ügyvédje megnyugodhat.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4479

Tény, hogy léteznek olyan előadók, akik a zenekaruk nélkül csupán félkarú óriások. Talán nem lövök le nagy poént már a kritika elején, ha elárulom: az Elect The Dead szimfonikus változata sem jó, sőt.Hiába zenél Serj Tankian mögött a komplett Aucklandi Filharmonikusok csapata és hiába érződik, hogy Serj valami igazán grandiózusat szeretett volna létrehozni ezekkel az átiratokkal, a gond csupán annyi, hogy már az alapanyag nem volt az igazi.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2539

Néha teljesen kakukktojás zenék is terítékre kerülnek - a The Sewergrooves is ilyesmi, bár azt nem mondhatnám, hogy mától kezdve rajongójuk lettem. Kicsit hippista borító, barkó... valami hetvenes évekbeli cucc lesz ez. Nem is tévedtem igazán, a hangzás - szinte torzítatlan gitárok, beat-rock-szerű zene, kicsit talán lightosabb a kelleténél.ó

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2759

Hihetetlen, hogy időnként miket partra nem dob szerkesztőségünk promólemez óceánja: Nightwish-metal egyenesen Tajvanból! És még viszonylag értékelhető is a produkció! Persze, miért is ne lenne az, hiszen a zenészek ügyesek, az énekesnő képzett, bár jellegtelen (ha jól értem a köszönetrovatot, Lipcsében tanult énekelni), a stílus szűken behatárolt keretei sok hibalehetőséget nem rejtenek magukban, ráadásul a keverést is a Finnvoxban végeztették Mikko Karmilával.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 2777

Hollandiából származik a zenekar, amely ország kapcsán a The Gathering példátlan népszerűsége mellett szót kell ejteni a felfutó death metal hullámról is (pl. Sinister, Mangled, Severe Torture stb). Rengeteg kis zenekar bontogatja a szárnyait tulipánföldön, meglátjuk, hogy kire kell majd odafigyelni a jövőben.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 4740

Wow! Koncertlemez még a klasszikus felállású Sepulturával. Na igen. Bár kedvelem az új Sepu lemezeket is, de be kell vallani, azért az volt az igazi, amikor még Max állt a mikrofon előtt... Ugye. A koncertet 1996-ban rögzítették Londonban, remekül szól az cucc, Colin Richardsonnak hála. Azt nem értem, miért kellett ennyit várni, hogy kiadjanak egy ilyen gyöngyszemet. Vagyis értem, de mindegy, a kiadók már csak ilyenek.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3932

A Seven Witches egy New Yorkból származó power/heavy banda. Az énekes Bobby Lucas nem kevés Bruce Dickinson feliratú toroköblögetőt ihatott a stúdiófelvétel előtt, mert egy az egyben a B.D. iskolát követi, kicsit kevesebb áriázással ugyan, de megoldásaiban azonos hullámhosszon van a mesterrel.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 5336

Kissé megrémültem, mikor a kezembe kaparintottam az új Sepultura cd-t, a borítója enyhén szólva gyenge, buta hevenyészett rajzokat pingált egy Derek Hess nevű illusztrátor, aki több neves rock/metal zenésznek dolgozott már.

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 3808

Bár a lemezcím alapján az ember rögtön a "Sárkány évére" meg hasonlókra asszociál, a kínai naptárban valószínűleg nem szerepel ilyen, hogy a "Boszorkány éve". A metal időszámítás szerint azonban 2004 mindenképpen kedvez a vasorrú bábának, hiszen a rendkívül kultikus nevet viselő, Jack Frost által vezetett power metal csapat megint csinált egy nagyon állat power metal lemezt!

Részletek
Kategória: CD kritika
Találatok: 6616

Nem köntörfalazok: nem számítottam én már semmire a Sepulturától. Akármennyire szerettem őket tinédzserkoromban, akármennyire szimpatikusak a tagok - beleértve a Max Cavalerát váltó Derrick Greent is -, egyszerűen képtelen voltam megkedvelni az utolsó három lemezt.