0-9 A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y
Z

Sokan drukkoltak 3-4 évvel ezelőtt azért, hogy ne legyen hosszú életű az egykori Guns N' Roses tagok és a Stone Temple Pilots ex-frontembere, Scott Weiland által jegyzett szupergroup, de a Velvet Revolver azóta azért elég rendesen beette magát a köztudatba, még ha a hírek szerint időközben akadtak is feszültségek a bandán belül.

A Velvetcut nevű formációról azt lehet tudni, hogy Finnországban működik és nagyjából az ezredforduló táján jött létre. A négy srác dallamos, nem túl szilaj, inkább rockba hajló muzsikát játszik, amelyet ők előszeretettel neveznek atmoszférikusnak. Nos, végül is elmondható, hogy minden zenének van egy bizonyos légköre...

Az első Summer Rocks fesztiválon látottak után kezdtem igazán becsülni a Vanden Plas zenekart. Azt hiszem, éppen erre a lemezre volt most szükség, hogy stúdióproduktumok terén is megfogjanak végre ezek az álomközelben élő (ha értitek, mire gondolok...), de teljesen önálló alkotásmódra beállt német prog arcok.

Sokszor érzem azt, mintha valaki egy brutális nagy péklapáttal ontaná a nyakamba a death metal lemezeket. A Vehemence a legújabb áldozatom, akik elég fiatalok még és Phoenixből valók. A Metal Blade-nél már a második lemezük jelent meg, melyet Chandlerben (nem a Jóbarátok Chandlere, na jó, ez nem is vicces), a Porcupine Stúdióban vettek fel.

Hiába telítődött a prog metal piac az utóbbi években, a németek talán legismertebb prog metal bandája, a Vanden Plas továbbra is igazi különlegességnek számít. Egyrészt mert nem ontják magukból a lemezeket, tehát nem un rájuk az ember, másrészt pedig – Dream hatások ide vagy oda – sajátos, egyéni, markáns hangzásvilággal rendelkeznek.

Progmetalosok, végzős esztétika szakos hallgatók, a Magyar Tudományos Akadémia rendes és levelező tagjai, illetve a női emancipáció elhivatott élharcosai nyugodtan továbbléphetnek. Úgyszintén azok is, akik nemigen bírják elfogadni, ha egy banda ironikus, gúnyos és - mi tagadás - helyenként igen nyers szövegeket használ.

Ezt a CD-t is az Eat Metalos Gregtől kaptam, ő amolyan demo-féleségnek nevezte, de szerintem nyugodtan szerepelhet az albumok között, elvégre egy rendes kiadó égisze alatt jelent meg - egyelőre csak 500 példányban. Természetesen görög a banda és természetesen igaz metalt játszanak és ez a 4 nóta + outro eddigi munkájuk gyümölcse.

Elindul a Vast lemeze, én meg azt hittem, hogy Bono, a U2 vokalistája ide igazolt át. Hihetetlenül megtévesztő! Kicsit elektro, kicsit rock, kicsit alternatív, kicsit nemtommilyen zene ez, de kellemes, érdekes. Ez a halvány U2 hasonlóság később sem tűnik el, de inkább az énekes hangi adottságai, frazírjai miatt érezhető.

Dallamos power metal egy gyaníthatóan német kvartettől. Nem mintha ebben a stílusban nem mutatkozna enyhe túlkínálat, ám ez itt mindenképpen átlagon felüli teljesítmény. Helyenként hagyományos thrash ízű, másutt egészen korszerű, szaggatott vagy egyenesen doomos riffelés dobja fel az amúgy is pofás, jól megírt számokat.

Ma már tudom, hogy nem Varsó, hanem Varso. És megvan a címük is, amit az Athletica Devla demó idején sikerült elkevernem papírhalmaim legmélyére. Mert már akkor felfigyeltem a zenekarra, izgalmas, agyaskás zenéjükre, és sikerült rábírni őket, hogy a második Shock! válogatáson szerepeljenek, a Moment Dictated Sincerety-vel, tehát ha ismerősen cseng a lemez a közepe tájékán, az ezért van.

Jó ideje hányódott ez a cd is nálunk, sajnos a kiadó eddigi zenekarai nem döntöttek le a lábunkról, sőt. De most nagy levegővétel és. A Valkija '99-ben alakult, olaszok és klasszikus/power metalt játszanak (nem annyira a galoppozós fajtából).

Négy számos promo EP, a szokásosnál exkluzívabb csomagolásban (egy füzetbe rejtették a cédét, a borítón egy újabb beteges festmény, dalszövegek, biográfia három nyelven, jó ötlet, általában szeretik a mindennapostól kissé elütő csomagolást a kiadóknál, meg mi is persze).

Régen leketyegett már az az idő, amikor Seattle volt a világ zenei életének (egyik) központja. Van Conner énekes/gitáros azonban jóval a grunge hullám előtt is aktívan játszott. Ő volt a Screaming Trees vezéralakja, a VALIS 1996-ra tehető megalakításában pedig a Mudhoney dobos Dan Peters is részt vett.

Valahol hihetetlen, de mégis igaz, hogy Varga Miklós első két szólóalbuma soha nem jelent meg CD-n, pedig az első, az 1985-ös Európa az évtized egyik legnagyobb magyar slágerével büszkélkedhetett címadó dala révén. Vagyis a most megjelent két V.M. Band album tényleg hiánypótló jellegű.

Kicsit borzongva, előítéletekkel ültem neki az új VOT albumnak, egyrészt a néhány éve megjelent album nem nyűgözött le, másrészt a tagcserék miatt sem számítottam túl sok jóra (bár egy vérfrissítés tehet csodákat egy csapattal, lásd pl. Graveworm), de ebben az esetben is aztán kellemes meglepetésben volt részem, amikor végighallgattam néhányszor az albumot.

Húúú, ez a borító büntet a javából. Először azt hittem, valami amorf répa került oda, de jobban megnéztem és láttam, hogy egy csirkeláb, amibe beleillesztettek egy szemet. Juj. A csapat állítólag okkult, atmoszférikus, baljóslatú metalt játszik. Háát.

A Vale of Tears hazánk régi underground harcos csapatainak egyike. Hihetetlen belegondolni, hogy már tizenhárom éve nyomják, az Illdisposed Inner Interest pedig harmadik lemezük a sorban. Már mielőtt betettem a korongot a lejátszóba, gondolatban ki is osztottam egy piros pontot a srácoknak, a borító ugyanis nagyon igényes – Havancsák munka -, csakúgy, mint ahogy a cd kialakítása is.

Az első két hangig úgy kezdődik az album, mintha a Blaze Of Glory szólna Jon Bon Jovitól. De csak az első két hangig.

A Svédországban alakult, de már évek óta Los Angelesben működő Vains Of Jenna amolyan titkos reménységnek számít a hajmetal-undergroundban. Az itt-ott olvasott recenziók, beszámolók alapján többen is arra számítanak, hogy ők lesznek majd azok a nagy kiugrók, akik ismét visszahelyezik a térképre a hollywoodi klubok glam/sleaze hőseit, de engem ez a második album ugyanúgy nem győzött meg erről, mint ahogyan a 2006-os Lit Up / Let Down debüt sem.

Nem lehet könnyű az ausztráliai rockrajongóknak a világ másik felén rajongani, gyakorlatilag elszigetelve az európai (meg az amerikai) pezsgéstől. Nyilván ezért is tudjuk megszámolni egy kezünkön az onnan származó metal csapatokat, akik között a progpowersymph zenét játszó Vanishing Point is beletartozik.

Davy Vain kis csapatáról talán már mindig csak a "tyúk" és a "dugni" szavak fognak eszembe jutni: egy emlékezetes, a csapat fénykorából származó interjúban Danny barátunk minden dal szövegéről felidézte, hogy egy olyan tyúkról szól, akit meg akart dugni. Hm. Csodálatos.

Igenigenigenigen! Erre vártam. No persze nem a best of lemezre, bár... de erről később. Hanem arra, hogy a zeneileg számomra nagybetűs Van Halen felállás (tehát a Hagar-féle) összeálljon újra és megrugdaljon egy-két segget. Ugyan Diamond Dave-vel lettek híresek és nagyok, számomra a Roth-féle showmankedésnél jobban bejött Sammy bácsi zeneisége és profizmusa.

Svédország - többek között - a nyolcvanas évek amerikai AOR és hard rock zenei hagyományainak egyik legfontosabb életben tartója. Mostanában már az amerikai kontinens bandáinál is amerikaiabbul játsszák arrafelé a rockzenét, igényesen, király dallamokkal és szólókkal telepakolva.

Finn csapatról van szó, akikről bevezető gyanánt megemlítem, hogy heten gonoszkodnak s egy hölgy is található köztük. Noha a történelemkönyvek szerint 1999-ben alakultak, egészen a tavalyi évig várnunk kellett a bemutatkozó anyagukra. A Succumbra album felvételénél olyan neves arcok bábáskodtak, mint Lars Ratz (Metalium) vagy Alex Krull (Atrocity, Leave's Eyes).

Ettől az albumtól egy óriási kérdőjellé váltam. Az oka egyszerű; ez egy '93-ban rögzített koncertfelvétel, melyet '98-ban adtak ki újra, mert eddig csak az anyaországban és a skandináv országokban lehetett beszerezni.

Amíg a Metal Church rendezi sorait, Kurdt Vanderhoof gitáros ismét szólóban élheti ki magát. Az 1997-ben megkezdett történet most új szereplőkkel bővült, ám a muzsikára ez nem volt jelentős befolyással. Ami lényeges változást jelent az első albumhoz képest, az a határozottabban kijelölt irányvonal.

Hatszámos EP-vel jelentkezett legutóbb a lengyel death horda, melyen az Incarnation videoklipje is megtalálható a multimédia kedvelők számára. Ezután három új dal nyitja a korongot, mely a szokásos slayeres darálás mellett dallam-kezdemények is megbújnak az intenzív tempót kiegészítve.