A Marauders Kecskemétről érkezett, és viszonylag fiatal, néhány éves zenekarnak számít. Pixie Dust című friss felvételük az első ízelítő bemutatkozó EP-jükről, amely a tervek szerint nyáron jelenik meg Pigeonhole Principle címmel. A dalt Nagy Gábor gitárosnál vették fel, a masztert pedig Kiss József és Schautek Bálint (Nova Prospect) készítette. A szöveghez a zenekar egyik ismerősének naplója szolgált inspiráció gyanánt.
Draveczki-Ury Ádám: A hangzás meglehetősen laboratóriumi – értsd: steril és nem annyira erőteljes, mint azt a zene megkívánná –, de a Pixie Dust dalt jól megírta a Marauders, ehhez nem férhet kétség. Különösebben nem nevezném őket eredetinek, de ez a leginkább modern rockként aposztrofálható zene húz, és igen fogósak a melódiák is. Hasonlóságokkal nem feltétlenül akarok dobálózni (a Sonic Syndicate-et ugyanúgy felhozhatom, mint mondjuk a The Idorut, ám pontosan egyik sem fedi a lényeget), de ha szereted a lendületes, ám emellett a jó értelemben vett kommersz dallamosságtól sem mentes dolgokat, a Maraudersre érdemes odafigyelned.
Bertli Zoli: Egész korszerűen, bár eléggé sterilen szól, meg nem mondanám, hogy magyar termék, és ez ebben az összefüggésben kétségtelenül a Marauders javára írható. Nem az én stílusom, amit játszanak, de könnyen befogadható, barátságosan zajos rock, mellőzi a szólista ambíciókat, ugyanakkor a lendületre és a vastag, gyomrozós riffekre, valamint dúdolható refrénekre épít. Szintén jó dolog, hogy nem hallani bántó akcentust.
Valentin Szilvia: Nem az én világom ez a stílus (értsd: nem hallgatom otthon óraszám), de néhány dal erejéig simán elvagyok ezzel a dallamos (pop)metalcore-szerűséggel. Valamiért az ebben a rovatban korábban említett Phrenia jutott eszembe róluk, noha a Marauders jóval lágyabb, lightosabb irányt képvisel. A kissé udvariasan negédes és vonalas énektémák elviszik a hátán a zenét, pont ezért harapósabb alapokat simán el tudnék képzelni náluk.
Hozzászólások