Március 13-án, a budapesti Dürer Kertben mutatja be új, Essence Of Change című nagylemezét a Special Providence. A magyar instrumentális jazzmetalosok friss albuma nálunk a koncert napján, Európa többi országában, továbbá az Egyesült Államokban és Japánban pedig március 30-án jelenik meg, méghozzá a világ egyik vezető progresszív kiadója, az angol Giant Electric Pea (GEP) gondozásában. A tavaly a hazai jazzélet egyik közismert figurájával, Kaltenecker Zsolt billentyűssel kiegészült instrumentális kvartett dobosa, Markó Ádám a Shock!-nak azt mondta: a lemez még meg sem jelent, de már most érzik az új szerződés előnyeit, a zenekarban uralkodó hangulat és összhang pedig gyakorlatilag jobb, mint valaha.

Három év telt el a legutóbbi lemez óta, voltak változások is a zenekar környékén, viszont úgy tűnik, az Essence Of Change most új fejezetet nyit a Special Providence történetében. Ti hogy látjátok, mennyiben lett más ez az album, mint az előző, és mi ennek az oka?

Igen, egy abszolút új fejezet kezdődött Kaltenecker Zsolt csatlakozása óta. A csapat elképesztően megerősödött, és nagyon jó tett neki a tagcsere. Egy nagyon kreatív és termékeny időszak volt az egész tavalyi év, a csapat újjáépítése és a lemez együttes megírása. Az egész lemezírást és -felvételt, illetve a zenekar körüli menedzsmentet is tudatosan felépítettük, és ezek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy új fejezetet kezdjünk, és ugorjunk egy szintet. Az album valójában az eddigi legbátrabb és legprogresszívebb anyagunk, és messze a legeklektikusabb is.

Nekem összességében zúzósabbnak, lendületesebbnek tűnik ez a lemez, mint a Soul Alert.

Teljesen egyetértek.

Miért alakult ez így? Szerintem Zsolt csatlakozása miatt sokan inkább arra tippeltek volna, hogy inkább egy még jazzesebb irány felé indultok majd el.

A zenekarnak van egy kialakult világa, zeneisége, amitől ki tudott emelkedni az átlagból, és mindezt megőrizve a zenénk egy természetes evolúción ment keresztül az évek során. Most itt tartunk, ez esik jól. Zsolti is mindenevő, ha zenéről van szó, és mindig egy más világot képviselt a jazzben is, ami nagyon messze állt a tradicionálistól. Ezért is nagyon jó „házasság" a miénk, és remekül kiegészítjük egymást!

Hogyan kerültetek az angol GEP kiadóhoz, és pontosan mik az együttműködésetek legfontosabb sarokkövei? Szerinted mennyiben lesz képes „továbbléptetni" a zenekart a cég akár turnéfronton, akár más tekintetben?

Hosszú évek munkájára volt szükség ahhoz, hogy a zenekart a GEP kiadó szerződtesse. Bekerültünk az európai progresszív szcénába: sok koncert, Japánban és Amerikában is megjelentek kiadványaink – ennek kapcsán nyilván rengeteg kapcsolat és barátság szövődött, a zenekarnak egyre nagyobb neve lett ebben a közegben. Ez az egész valójában azt jelenti, hogy a zenekar abszolút felkerült a térképre, ebből kifolyólag ma már nem nagyon lehet kikerülni minket világszerte ebben a műfajban. Minden téren előrelépésről van szó, és már most érződik ennek a pozitív hatása, pedig a lemez még ki se jött. A GEP és az InsideOut Európa talán legfontosabb progresszív zenei labeljei immáron húsz éve. Aki ezekben a körökben tud mozogni, és kitartóan dolgozik, nagy eséllyel komoly előrelépésre számíthat.

Milyen reményeket fűztök az együttműködéshez, vannak-e kimondott vagy kimondatlan célok, ütemtervek azt illetően, hol szeretnétek tartani mondjuk egy vagy két éven belül?

A világ legboldogabb emberei vagyunk ezzel a helyzettel, és nem túloztam. Folytatni szeretnénk a fokozatos fejlődést. Tervben van több support turné, ahol nagyobb nevekkel tudunk turnézni világszerte, hogy a zenekar neve ismertebbé váljon.

Zsolt csatlakozásával hogyan változott meg a zenekarban az alkotói folyamat?

Zsolti majdnem kész dalokat hozott, aztán együtt összegyúrtuk őket, de Marci is hasonlóképp hozta a saját dalait. Alapvetően a dalok váza kész, aztán mindenki hozzárakja a magáét, és hangszerelgetjük, amíg nem lesz igazi Special Providence! (nevet)

Zsolt most már jó egy éve tag nálatok, és ismert figurának számít a hazai zenei színtéren. Mik a tapasztalataitok, hozott-e esetleg új embereket a közönségbe a jelenléte?

Ez egy érdekes kérdés. Biztos van ilyen, de ez még különösebben nem derült ki.

A zenétekben rengeteg különböző hatás érvényesül. Van-e olyan ötlet, amit esetleg azért szórtok ki a rostán, mert túl merésznek, netán stílusát tekintve oda nem illőnek érzitek?

Természetesen van ilyen, sőt, két komplett dalt dobtunk ki erről a lemezről, mert nem illettek bele a koncepcióba, és nem bántuk meg!

Mely dalokat emelnéd ki az új lemezről, mint hozzád legközelebb állókat?

A Northern Lightsot, mint életem talán eddigi legnehezebb és progresszívebb dalát dobolásilag. És a Gas Giantset, mint a lemez legzúzdább és legmélyebb, de ugyanakkor legszebb dala, barátom, David Maxim Micic vendégszereplésével.

Külföldön mely területeken a legismertebb, a legnépszerűbb a zenekar? Hol szeretnétek mindenképpen erősíteni?

A zenekar neve Európában a legismertebb, főleg Németországban, Franciaországban, Csehországban, Hollandiában és Belgiumban. Az Egyesült Államokban és a Távol-Keleten még kevésbé ismernek, de természetesen mindenhol erősíteni fogunk.

Manapság gyakran elhangzik, hogy a zenében, szűkebben véve a rockzenében már nem nagyon lehet újdonságokat mutatni. Egyetértesz-e ezzel? Te mikor hallottál legutóbb olyasmit, ami sokkolt vagy legalábbis mellbevágott a maga frissességével?

Mindig lehet újdonságokat találni. Én legalább három zenekart találtam tavaly, amitől eldobtam az agyam: Skyharbour, Night Versus, Intervals... Ez hozzáállás kérdése is szerintem: hogy mennyire nyitott valaki, és mennyire keres. Aki keres, az talál. (mosolyog)

Dobosként kik inspirálnak manapság elsősorban? Milyen tulajdonságok, képességek tesznek valakit szerinted jó dobossá?

Manapság Matt Garstka, Matt Halpern, Gavin Harrison hatásaival vagyok feltöltve, de folyamatosan hat rám mindenki, aki szívvel-lélekkel csinálja bármilyen műfajról legyen szó. Azt gondolom, a zenei képességek mellett az emberi értékek, a lelki rész tesz valakit igazán naggyá.

Kérlek, foglald össze röviden a véleményedet az alábbi dobosokról!

Dave Weckl – sebészeti precizitás, kreativitás és zeneiség.
Mike Portnoy – gyerekkori példaképem, megváltoztatta a rockdobolást és a progresszív zenét.
Lars Ulrich – őserő, zseniális üzletember és vezető, kamaszkorom meghatározó zenekara.
Billy Cobham – a fúziós zene és dobolás atyja, egyik megteremtője.
Vinnie Colaiuta – a dobolás csúcsa, korszakalkotó művész.
John Bonham – rocktörténelem, mindenki inspirációja, nélküle ma máshol tartana a rockdobolás.

Láttad-e a Whiplash filmet, és ha igen, hogy tetszett?

Egy tipikus, túlzásokkal teli amerikai film, de nekem nagyon bejött.

Mik a zenekar tervei a 2015-ös évre?

Március 13-án a Dürerben indul a tavaszi turné, ahol bemutatjuk a lemezt, aztán egy kisebb EU-turnéra megyünk, amelynek során fellépünk Németországban, Szlovákiában, Csehországban, Hollandiában és Ausztriában. Nyáron több nagy fesztiválon is ott leszünk, több közt a legendés loreleyi Night Of The Prog fesztiválon is. Ősszel pedig egy nagy európai turnén leszünk egy ismert zenekar társaságában! (mosolyog)

A Special Providence budapesti lemezbemutató koncertje március 13-án lesz a Dürer Kertben. További részletek itt.