Vendetta címmel jelent meg tavasszal a Nevergreen új nagylemeze. Magyarország vezető doom/gothic csapata idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját, így az album kapcsán adott koncertek és menetrendszerű fesztiválfellépések mellett a jubileum alkalmából is várható tőlük aktivitás még idén. Hogy pontosan mi, arról Matláry Miklós billentyűst kérdeztük, aki természetesen számos más egyéb kérdésünkre is válaszolt.
Feltűnően sok képi tartalommal álltatok elő az új lemezhez. Mi ennek az oka? Van értelme pénzt, időt és energiát feccölni a szöveges videókba és a hagyományos klipekbe manapság?
Manapság csak a YouTube és az élő koncertek maradtak egy metalzenekarnak a rajongókkal való érintezésre, mivel Magyarországon a metalt száműzték minden médiából, mintha valami pejoratív jelenség lenne. Ez hazugság. A médiumok irányitóinak nem kell lázadó polgár, csak boldog és mosott agyú, amilyenné a különböző szörnyű értéktelen zenék teszik, amik megapopulárisak: a leghitványabb, nevetséges pop, techno, rap, és a még ha lehet, ezeknél is rosszabb, lakodalmas primitív zenék. Ezért egy metalzenekarnak küldetése van, és küldetésének egyik még lehetséges fegyvere a videóklip. Hogy szöveges vagy rendes, az mindegy.
Milyen megfontolásból döntöttetek a Hammerworld magazinos terjesztésnél az új lemez esetében? Mik az utóbbi hónapok tapasztalatai, mennyire jött be ez a megoldás?
El szerettük volna juttatni a zenei és a szövegi üzenetünket minél több metal rajongóhoz. Ez sikerült, és a nyári fesztiválokon a közönség növekvő létszáma jó visszajelzés.
Zeneileg és szövegileg hol helyezkedik el a zenekar életművében ez az album?
Logikus folytatása az irányvonalnak, amit elképzeltünk. Eklektikus, színes, súlyos, extrém hangzású metalzene, gothic, doom, sympho, death elemekkel, világszínvonalú metalzenei anyaggal és hangzással. Az utóbbiért köszönet Vári Gábornak, a Black Hole Sound Studio Szegednek és a szabadkai Kesler Stúdiónak.
A legmarkánsabb változás a zenében a női ének hangsúlyossá válása. Mi indokolta ezt a változást, illetve miben tágította a lehetőségeiteket?
Egyszerűen ehhez volt kedvünk. Tetszett és tetszik a női operavokál a metalhangzás és a néha már death metalos, hörgős férfi fővokál környezetében. Olvastam néhány elég szakképzetlen kritikát ezzel kapcsolatban, de ha valakinek nem tetszik, ne hallgassa, joga van hozzá, de írjon reális kritikát, mert zeneileg Tina nagyon jól, világszínvonalúan elénekelte az összes női operavokált, és a dallamok is ugyanúgy meg vannak írva. Akinek ez nem tetszik, mert nem az ízlése, annak is joga van kinyilvánítani a nemtetszését, de azt írni, hogy ez nem színvonalas metal, az tudatlanság. De nem baj, a neten bárki azt ír, amit akar, mi biztos nem vesszük zokon. Esetleg ha megosztja a Nevergreen facebookos oldalán is, és túl nagy marhaságnak tartjuk, hát letöröljük. Nálunk a zenében nincs demokrácia. Mivel különben meg van, és ez hozta meg az úgynevezett könnyűzene színvonalcsökkenését az egész világon. Visszatérva a női énekre: a Nevergreennek több korszaka volt, ami normális húsz év alatt. Az első a gothic goom volt (Game Over, Az Éj szeme, Ámok), a második a gothic (Új sötét kor, Ezer világ őre, Ősnemzés), a harmadik az utolsó, a gothic doom sympho, death és thrash elemekkel (Erős mint a halál, Új Birodalom, Karmageddon, Vendetta). A női ének az utóbbi két lemez korszaka. Élvezzük. Utána jön majd egy új korszak, ahol lehet, hogy már nem lesz ennyi, vagy egyáltalán nem lesz. Az utóbbi időben nagyon hajlunk a melodic symphonic death metal felé, egy ha lehet, még súlyosabb hangzású Nevergreen-korszak felé.
Mennyiben változott a dalszerzési folyamat a Nevergreenben az évek során? Ha egyénenként nézzük, hogyan jellemeznéd a zenekar tagjainak szerepét ebben a munkamegosztásban?
Már a kezdetektől én és Bob voltunk a két fő és meghatározó zeneszerző, akik a Nevergreen stilusát megteremtették. Voltak nagyon jó szerzemények az éppen aktuális gitárosoktól is, de a meghatározó dalokat mi ketten írtuk külön-külön vagy közösen: Ámok, A harang értünk szól, Mindörökké, Az elveszett világ, satöbbi...
Idén húsz éve jelent meg a Game Over. Milyen emlékeid vannak az album készítéséről, illetve annak idején mennyiben váltotta be a hozzá fűzött reményeket?
A Game Over mindig meghatározó és rocktörténelmet író, legendás lemez marad. Ha mai füllel a hangzása túlhaladott is, a megjelenése idejében ebben is etalonnak számított hazai viszonylatban. A Game Overrel robbant be a Nevergreen a köztudatba, és lett egycsapásra a magyar metal világ egyik akkor legnépszerűbb zenekara, és ezzel a lemezzel kezdődött tulajdonképpen a magyar gothic doom metal.
Utólag visszatekintve mennyit profitáltatok a Marlboro Rock-In tehetségkutatóból?
Nagyon sokat. A tehetségkutató előtt két héttel alakultunk, majd ahogy megtudtuk, hogy van ez a Marlboro Rock In '94, felvettünk két demót, a Sötét szívet és az azóta metal legendává vált Ámokot. Elküldtük a pályázat végső határideje előtt egy nappal, és megnyertük a vetélkedő második helyét, viszont az első helyért járó díjat kaptuk meg az akkori PolyGramtól. A vetélkedő előtt ismeretlen zenekar voltunk, utána pedig az egyik legtöbbet emlegetett magyar metalzenekar.
Ugyan annak idején emlékeim szerint direktben nem annyira hangsúlyoztátok ezt, de több akkori dal is elég egyértelműen a balkáni polgárháborúra utalt. Mai fejjel hogyan emlékszel vissza arra az időszakra? Ti személyesen hogyan éltétek meg azokat az éveket?
Természetesen megihletett minket az értelmetlen tragédia, ami a volt jugoszláviai köztársaságok között történt, rengeteg vérrel és vérengzéssel, a mi otthonunkhoz és szeretteinkhez oly közel. De ezek a szövegek nem direkt arról a háborúról szóltak, hanem a háborúról általában. De a primáris ihlet persze a balkáni háború volt, azt éltük meg és át.
Milyen ma az általános közhangulat a Vajdaságban, illetve Szerbiában? Mennyire sikerült túllépni a háborúk emlékén, és mennyire törékeny a mostani nyugalom?
Nagy a csalódottság mind a Vajdaság, mind Szerbia népében, de a háború nem annyira foglalkoztatja az embereket, csak elméleti és történelmi szinten. Nem sokan szeretnék, ha megismétlődne. Az emberek a súlyos gazdasági helyzettel vannak elfoglalva, a megélhetéssel és a túléléssel. Így a nyugalom ilyen szempontbol nem törékeny. Más események viszont nem kizártak, mert a mindenkori politikai nómenklatúra egyes rétegei helyzetükkel visszaélve a vagyonszerzés legősibb módját választották, és így reménytelen helyzetbe hozták a népességet.
Melyik lemezetekből fogyott a legtöbb, és mennyi?
Ez az a kérdés, amire soha nem fogom tudni a választ. Valószínűleg az első két-háromból, mert akkor a rajongók még vették a lemezeket, manapság meg már csak letöltik ezeket. De ha jól emlékszem, ment azért az Ezer világ őre meg az Ősnemzés is. Lehet, hogy a Mindörökké DVD - CD, a PeCsában készült Gothica live ment volna talán a legjobban? Nem lehet tudni.
Van-e olyan albumotok, amivel utólag már nem vagy annyira elégedett? Ha igen, melyikkel, és miért?
Majdnem mindegyiknél van olyan momentum, amit ma máshogy csinálnánk, Bob is meg én is. Mert idővel a zenész fejlődik. De akkor, a kiadás pillanatában úgy volt jó.
Volt a zenekarnak egy emlékezetes „szétszéledős" korszaka. Erre hogyan emlékszel vissza, elkerülhetetlen volt, hogy elváljanak az útjaitok Bobbal?
Erre régen már olyan sokszor válaszoltunk, hogy nem tartom a kérdést lényegesnek. Sokkal lényegesebb, hogy mit csinál ma a Nevergreen, és mit fog csinálni a jövőben, mint hogy mi volt, mikor nem csinált semmit. Szünet volt, mint azt anno be is jelentettük. Tíz év után kell ilyen. Akadt pár nézeteltérés, amit a szünet után elfelejtettünk, zeneileg meg közben felfrissültünk. Ki-ki csinálta a saját másik zenekarát, Bob a Green Divisiont én az Ámokot. Utána érettebb Nevergreen-lemezeket készítettünk.
Tartjátok-e a kapcsolatot a régebbi tagokkal?
A tagok mindig cserélődnek, mind önszántukból mentek el, mert így hozta az élet. Szerteszéjjel vannak a világban. Ilyen lesz még biztos, hogy csak mi ketten Bobbal maradunk. A kapcsolatot tartjuk, persze.
Milyen zenéket hallgattok manapság szívesen?
Mindig van valami aktuális kedvenc, most pont a melodic death metal. Meg nekem az állandó kedvenc a komolyzene.
Mi a menetrend az év hátralévő részére nézve?
Ennyi sikeres nyári fesztivál után (Kanizsai Fesztivál, Rockmaraton, RockPart, Vekeri Tavi Fesztivál, FEZEN, EMI Tábor Erdély) játszunk a Rock On Festen, amelyet Güzü emlékének szenteltek. Itt ünnepeljük a Nevergreen húszéves fennállását is egy nagykoncerttel, húszdalos retrospektív műsorral. Utána elképzelhető a tél elején még egy koncert valahol, egy új live videó felvételével. Talán még egy klip elkészítése is várható, addig is nézze mindenki A szerelemben nem hiszek és A végső harcunk vár klipjeit a YouTube-on. Meg a sok szöveges videót a Vendettáról. Emellett minden naprakész információ megtalálható a Nevergreen hivatalos Facebook-oldalán is.
Mi minden idők három legjobb lemeze?
Lehetetlen erre válaszolni tárgyilagosan és reálisan, ezért sajátságos stílusban fogok: Nevergreen – Új Birodalom, Nevergreen – Vendetta, Nevergreen – Karmageddon.
Mi az élet értelme?
Monty Python – The Meaning Of Life.