Noha volt idő, amikor úgy tűnt, hogy a Life Of Agonynek örökre vége, a zenekar ezekben a hetekben is nagy sikerrel nyomult az európai fesztiválokon. A pár éve Keithből Mina Caputóvá lényegült frontember szerint coming outja jótékony hatással volt a csapat munkájára és a légkörre is.
„Szerintem midnyájunkban egyfajta új, friss izgatottság van most”, ecsetelte Caputo egy interjúban, amit a Graspopon adott. „A coming outom után nincs több titok, és sokkal kevesebb a feszültség is közöttünk. Ha sok időt töltesz együtt másokkal, persze olyanok vagytok, mint egy család, és néha akadnak feszültségek. De zeneileg nagyszerűen érezzük magunkat, és ezt talán hallani is lehet rajtunk.”
Mina szerint a zenekaron belüli viszonyokra nagyon komoly hatást gyakorolt, hogy döntést hozott: innentől fogva nőként él tovább. „A férfiaknak általánosságban véve nehézségeik vannak az érzelmeik kifejezésével, így aztán folyamatosak a súrlódások is közöttük. Szerintem én sokat enyhítettem ezen, hiszen most, hogy egy kis hölgy is akad a csapatban, mindenki a tőle telhető legjobb módon viselkedik, és mindenki nagyon kedves. Onnantól kezdve pedig, hogy színpadra lépek, nem a test számít, hanem a lélek. Ha fent állok a deszkákon, a lelkem nem ismer határokat, és nem arról szól a történet, minek születtem, és mivé váltam. A zenében megvan az erő ahhoz, hogy áttörjön minden korlátot, amit az emberek megtapasztalnak az életükben. Ezért is jelent olyan sokat annyi embernek: mert kinyílhat tőle a szíved. Könyörületesebb, nyitottabb leszel tőle, és gyógyulsz. Szerintem a mai világban folyó dolgok miatt rengeteg sérült ember van körülöttünk. Aligha kell magyaráznom, mennyire elbaszott vezetők, politikusok, szervezetek alakítják a világot, és miként nyomják el az emberiséget, ami miatt rengeteg a nyomás, rengeteg a feszültség. A zene pedig nagyszerű menekülést jelent ebből, a lehető legjobbat. Jobb a drogoknál, jobb a szexnél… Na jó, a szexnél igazából nem jobb, de érted, miről beszélek…”
A fentiek fényében nem kizárt, hogy a Life Of Agony előbb-utóbb új lemezt is készít, de még nem döntöttek a kérdésben. „Ez egyelőre még titok. Nem bocsátkozhatunk jóslásokba a megjósolhatatlannal kapcsolatban. Beszéltünk bizonyos dolgokról, játszunk bizonyos ötletekkel, de jelenleg semmi sincs kőbe vésve. Egy-két dallal előrukkolhatunk, de még nem vagyunk száz százalékosan biztosak a dologban. Jól érezzük magunkat, nincs semmiféle nyomás. Egy sor különböző cégtől és kiadótól kapunk ajánlatokat, akik simán megdobnának minket pénzzel egy lemezhez, de még azt sem tudjuk, akarunk-e egyáltalán kiadót. Belefáradtunk… Így is megkeressük a pénzt, amire szükségünk van, nagy bulikat nyomunk a fesztiválok között is, teltházas bulikat, szóval még turnétámogatásra sincs igazán szükségünk. Meg senkire. Évek alatt kialakítottuk a saját kultuszunkat, ami csak egyre nagyobb és nagyobb lesz. Rengeteg okot adtam rengeteg embernek, hogy gyűlöljenek, és csak egyre jobban szeretnek. Én meg: hú, bassza meg! Nagyon hálás vagyok ezért. Folyamatosan nagyon sokat tanulok az emberekről és a világról, meg arról, hogy a média erről gyökeresen más képet fest. Szerintem ebben a világban rengeteg szeretet rejlik, a média viszont ennek az ellenkezőjét sugallja, hiszen így adják el a produktumukat, így szereznek nézőket: az embereket ez ragasztja oda mondjuk a CNN, a Fox News, a CBS meg az összes barom amerikai hírcsatorna elé. Csakis a szörnyű hírekre fókuszálnak, miközben a világban rengeteg szépség is rejlik. És rengeteg szeretet, rengeteg könyörület. Ezek azok a dolgok, amikre koncentrálnunk kell.”