New Yorkban tartották április 8-án este a Rock And Roll Hall Of Fame idei gáláját. Az idei kitüntetettek a Cheap Trick, a Chicago, Steve Miller, az N.W.A és a Deep Purple – és nagy kedvenceit természetesen Lars Ulrich, a Metallica dobosa iktatta be a dicsőségcsarnokba.
Beiktatták a Rock And Roll Hall Of Fame-be az idei kitüntetetteket. A jelölés feltétele továbbra is az volt, hogy az adott előadó első kiadványának legalább huszonöt évvel a jelölés előtt – vagyis ezúttal legkésőbb 1990-ben – meg kellett jelennie. A több mint nyolcszáz fős szakmai zsűri mellett ezúttal is szavazhatott a közönség is a dicsőségcsarnokba juttatandókra. A Deep Purple felé egyik legrégebbi adósságát rendezte a Rock And Roll Hall Of Fame, hiszen kevés olyan jelentőségű előadó maradt már csak ki a dicsőségcsarnokból, mint Ian Gillanék, akiket ezelőtt már kétszer jelöltek, de végül csak harmadszorra kerültek be.
Kedvenc zenekarát Lars Ulrich méltatta hosszasan a gálán, majd ő is iktatta be őket a dicsőségcsarnokba. „A Deep Purple a régi módszerrel lett híres: keményen dolgoztak, folyamatosan turnéztak, évente készítettek egy albumot, néha kettőt – és mindig is leszarták az imázst vagy a kritikai visszhangokat", mondta a Metallica dobosa. „És ezek a srácok tudtak zenélni, tudtak improvizálni. Folyamatosan vérre mentek egymással abban a versengésben, hogy új, néha még felderítetlen területekre jussanak el a zenéjükkel, és soha ne tévedjenek kétszer ugyanoda. Az elmúlt negyven év minden hardrock-zenekara – beleértve az enyémet is – gyakorlatilag kivétel nélkül a Black Sabbathig, a Led Zeppelinig és a Deep Purple-ig vezeti vissza a gyökereit. Meggyőződésem, hogy ez a három zenekar egyenrangúan is kezelendő a dalaiért, a felvételeiért és az eredményeiért. Ahol felnőttem, illetve a világ Észak-Amerikán kívüli részein mindhárman egyforma státuszban is voltak. Van egy fotóm, amin az én arcomat photoshoppolták Ian Paice-é helyére: ma is ennyit jelent számomra a Deep Purple, akárcsak rajongók milliói számára szerte a világon. Azok számára, akik felnéznek a Deep Purple-re, és valami epikusat, kiszámíthatatlant, energikusat, menőt, intenzívet, briliánsat, impulzívet, spontánt, megbabonázót, elképesztőt, nem evilágit, kérlelhetetlent, úttörőt és teljesen időtlent látnak a zenekarban. Ritchie Blackmore, David Coverdale, Rod Evans, Ian Gillan, Roger Glover, Glenn Hughes, Jon Lord és Ian Paice helye nagyon régóta itt lett volna, és most végre odakerültek, ahová valók. Mindig is el akartam mondani ezt a mondatot: kérem, köszöntsük együtt a színpadon és a Rock And Roll Hall Of Fame-ben a Deep Purple-t!"
Mint azt jóelőre tudni lehetett, Ritchie Blackmore nem jelent meg a gálán, de David Coverdale és Glenn Hughes elment a beiktatásra, ahol azonban csakis a mostani felállás játszott egy rövid szetet Steve Morse-szal és Don Airey-vel, akiket – meglehetősen kínos módon – nem iktattak be a szervezők a dicsőségcsarnokba. A Highway Star, a Green Onions, a Hush és a Smoke On The Water előadása során a 2012-ben elhunyt Jon Lord képét is kivetítették a háttérben.
A Cheap Tricket egyébként Kid Rock iktatta be a dicsőségcsarnokba.