Alapos interjút adott a Vulture-nek Lars Ulrich. A Metallica dobosa az …And Justice For All két dalát is nevesítette a beszélgetésben leg-ként.
Azt a kérdést szegezték Lars Ulrichnak egy friss interjúban, hogy melyik Metallica-dalt nem akarja soha többé hallani. A dobos választása egy 1988-as tételre esett. „Szerepel a Justice lemezen egy Eye Of The Beholder című szám”, mondta. „Akármikor meghallom, az jut eszembe – és gondolom, most nem akarunk túl tiszteletlenek lenni –, hogy baromi erőltetett. Mintha semmi sem lenne benne a helyén. Mintha két különböző tempója lenne. Az intróban és a verzékben négynegyedes a feeling, a refrénnek meg sokkal inkább ilyen háromnegyedes üteme van. Szó szerint mintha két különböző világ feszülne benne egymásnak, nagyon kényelmetlenül hangzik az egész. Nem rajongok érte.”
Lars emellett arról is nyilatkozott, melyik daluk jelenti a legkomolyabb kihívást élőben, és ebben a kérdésben is egy ’88-as szerzeményre voksolt – amelyet viszont gyakorlatilag sosem játszanak. „Akkoriban nagyon szerettem kísérletezni, és mindenáron őrült dobmotívumokkal, fillekkel akartam kiszínezni a dalokat, meg persze kattant ütemekkel, csupa abszolút nem nyilvánvaló húzással. Ezek közül is talán az …And Justice For All, a Blackened vagy a The Frayed Ends Of Sanity volt a legvillantósabb. Utóbbit azért nem is játszottuk soha koncerteken, mert teljesen hibbant vállalkozás volt. Aztán pár éve, a Metallica By Request turnén Helsinkiben a rajongók megszavazták, hogy szedjük elő. Valami két hetünk volt megtanulni… És akkor ülsz ott húsz év után, egyszerre kábultan és rémülten, miközben azt kérdezed: mégis mi a fasz járt a fejünkben, amikor ezeket a dalokat írtuk? Lövésünk sem volt a különböző ütemjelzésekről, ritmusokról, csak úgy felelgettek egymásra a különböző dobtémák. Az akkori dolgaink egy része annyira fajsúlyos és agyas, hogy szinte matematikai feladványnak is beillene.”