Május 2-án, azaz tegnap volt két éve annak, hogy elhunyt Jeff Hanneman, a Slayer gitárosa. A tragikus évforduló alkalmából Kerry King és Jeff utódja, Gary Holt is megemlékezett a zenészről – King, akit annak idején sok bírálat ért egyesek által nem elég pátoszosnak ítélt nyilatkozatai miatt, egyértelművé tette, hogy egyetlen megnyilvánulását sem bánja.
Kerry Kinget annak idején rengeteg támadás érte, amiért Hanneman halálának napján, a Revolver Golden Gods díjátadón nem gyászcsendet rendelt el a színpadról Jeff emlékére, hanem inkább egy percnyi lármát kért, emelte poharát volt zenésztársára, és általában véve sem tűnt túlságosan összetörtnek. A gitáros most a Loudwire-nek elmondta: mindezt ma is így látja helyesnek. „Tudtam, hogy kórházban van, tudtam, hogy rossz állapotban van, de azt senki sem gondolta, hogy ennyire rossz a helyzet, mivel senki sem ment el oda”, idézte fel King Jeff halálának napját. „Aztán Jeff meghalt. Én próbáltam is aznap, aztán jelenésem volt a Golden Godson, aztán utána az emberek elkezdtek baszogatni, amiért nem törtem ki zokogásban a színpadon. De az ott egy ünnepség, még akkor is, ha valaki meghal. Így aztán azt szerettem volna, ha az emberek ünnepelnek, és nekik is erre volt szükségük. Valakire, aki azt mondja: oké, a dolgok mennek tovább. Senki sem akarja, hogy bárki is kiálljon a Golden Gods színpadára, és mindenkit lehúzzon. Nekem is meg kellett birkóznom azzal, amivel meg kellett birkóznom, de szerintem a közönségnek bejött, amit mondtam, és ez is egy jó emlékként maradt meg bennük Jeffről.”
Gary Holt szintén a Loudwire-nek azt elemezte többek között, hogy sosem akarta szolgai módon játszani Hanneman témáit. „Jeff a saját stílusában csinált mindent, a riffektől a szólókig: csakis rá volt jellemző, ahogyan játszott. Akadnak, akik azt mondják, ugyanúgy kellene játszanom a témáit nekem is, de nem hinném, hogy a másolásával igazságot szolgáltatnék neki. Nyilván megtartom a jellegzetes kis dallamfordulatokat, elemeket, különösen a korai nótákban, de mindig azt szoktam mondani: ha azt akarod, hogy valaki pontosan ugyanazt játssza, mint ő, akkor millió arc nyomja különböző Slayer-tribute-okban szerte a világon, és mindegyikük alkalmasabb nálam erre a melóra. Én ugyanis másképp játszom, mint Jeff. Neki megvolt a saját stílusa, mert nem könyvből mondta fel a leckét: nagyon spontán módon csinált mindent, pontosan úgy, ahogyan ő akarta, miközben én sokkal inkább a skálák, strukturális megoldások felől közelítek. Jeff egyébként maga is nagyon szerette az Exodust. Évekkel ezelőtt a Hellfesten játszottunk, és Jeff konkrétan fel is jött a színpad szélére végignézni a koncertet, amin mindenki megdöbbent, ő ugyanis nem az a fajta ember volt, aki csak úgy elhagyja a buszt, hogy megnézzen valakit… A legmagasabb elismerésként és megtiszteltetésként értékeltem, hogy a kedvünkért mégis megtette ezt.”