Szeptember 11-én jelenik meg a Slayer új lemeze, a Repentless, amely természetesen ezer szállal kapcsolódik a 2013 tavaszán elhunyt Jeff Hannemanhez. Kerry King ugyanakkor nem gondolná, hogy a bandát ma a néhai gitáros szelleme vezérelné, és a maga jellegzetes stílusában söpörte félre, amikor egy interjúban ebbe az irányba akarták terelni a beszélgetést…
Kerry King még magához képest is igen nyersen fogalmazott a The Village Voice-nak, amikor arról faggatták, úgy érzi-e, hogy ma is Jeff Hanneman szelleme vezeti a Slayert. „Jeffből a kukacok lakmároznak. Ha meghalsz, a föld alatt vagy, efelől nincs kétségem. Ha valakinek igen, azt hívják agnosztikusnak, de én nem vagyok az”, zárta rövidre a kérdést King, aki ugyanakkor lelkesen beszélt az interjúban arról a Piano Wire című dalról, amelyet még Hanneman írt, és szerepelni is fog a banda Repentless albumán. „Nem is tudtam erről a nótáról, amíg Tom nem szólt róla. Jeff-fel nem beszéltünk a dologról, mivel nem igazán kellett körülötte ott rendőrködnöm: tudtam, hogy ha valamit megírt, akkor az biztosan jó lesz. Maga a szám egyébként a második világháborúról szól, hiszen Jeffnek nagy kattanása volt ez a téma. Nem tudom a pontos sztorit, de valami olyasmiről van szó, hogy a németek zongorahúrokra kötöttek fel embereket az épületekre, hogy figyelmeztessék az embereket: ne szálljanak szembe velük. Nagy általánosságban erről írta a dalt.”
A Repentless nyitó címadó dalát King többször is csak Hannemanthemként emlegette az interjúkban. „Arra gondoltam, írnom kellene valamit arról, hogyan tekintett szerintem Jeff a világra, ugyanis pontosan úgy állt a dolgokhoz, ahogyan a Slayer is, kiegészítve ezt mindenféle kisebb jeffizmussal. Egyszerre volt nehéz és könnyű megírni ezt a nótát. A bonyolult az volt benne, hogy igazságot szolgáltassak ennek a témának, mert nem szerettem volna csak úgy összehajigálni. Azt szerettem volna, ha olyan masszív és mély, amilyen csak lehet anélkül, hogy túlságosan is személyesre venném.”
Kerryt korábban rengeteg támadás érte a Hanneman halála után adott nyilatkozatai miatt, ezeket ugyanis sok rajongó érzéketlennek minősítette, ő azonban többször is leszögezte: szó sincs arról, hogy ne lettek volna barátok. „Bármikor befejeztünk egy turnét, Jeff mindig hazament és elkülönült", mondta nem sokkal gitárostársának elhunyta után egy interjúban. „Lakhattál tőle akár negyvenöt percre is, de amennyiben nem tartoztál a belső köreibe, nehéz volt vele kapcsolatban maradni. És számomra is beletelt néhány évbe, mire megértettem ezt. Egy ideig nem értettem, miért nem hív vissza, de ahogy idősebb lettem, rájöttem, hogy Jeff egyszerűen ilyen. Nem hinném, hogy a legjobb barátok lettünk volna. Talán mi álltunk egymáshoz a legközelebb a zenekarban, de sosem voltunk a legjobb barátok. Hogy úgy fogalmazzak, amit mindenki megért, olyanok voltunk, mint az üzleti partnerek. Hogy a barátom volt-e? Természetesen a barátom volt. De nem igazán viselkedtünk így. Legutoljára 2003 januárjában jártam a házában, amikor megnéztük a Raiderst a rájátszásban. Tudom, hogy ez most szörnyen hangzik, de valójában nem volt szörnyű. Egyszerűen csak ilyen volt a viszonyunk."
King egyébként azt sem bánja, hogy közvetlenül Hanneman halála után, a Revolver Golden Gods díjátadón sem vette érzelmesebbre a figurát.