Immáron több mint húsz év telt el a Metallica Load és Reload lemezei óta, de a szóban forgó éra a mai napig megosztja a rajongótábort. James Hetfield egy friss interjúban ennek kapcsán beszélt a szükséges és szükségtelen kompromisszumokról.
A Clash interjúzott a napokban James Hetfielddel, és azt a kérdést szegezték a Metallica frontemberének, hogy hozott-e bármilyen kompromisszumot a zenekar azért, hogy bekerülhessen a mainstreambe. „Érdekes ez”, felelte James. „Én inkább úgy gondolom, hogy megteremtettük a saját mainstreamünket. Mindig is nagyon őszinték voltunk önmagunkkal szemben, beleértve ebbe a kompromisszumokat is. Valamiféle kompromisszumnak ugyanis mindig lennie kell, főleg, ha egy zenekarban négyen játszanak együtt. Igazából két ember irányítja a dolgokat: Lars és én. És ha mi ketten nem értünk egyet valamiben, mindenképpen meg kell egyezni. De ha arról van szó, hogy hoztunk-e olyan döntéseket, amelyek utólag nem tűnnek helyesnek: néhányszor biztosan. Számomra például ilyen volt a Load és a Reload korszaka, ahol nem minden mögé tudtam száz százalékosan odaállni, de kompromisszumot kötöttem. Azt mondtam, Larsszal és Kirkkel tartok, mert ők nagyon hisznek ebben a dologban, szóval én is velük tartok, mert akkor lesz minden a legjobb, ha mind a négyen beletesszük a magunkét. Minden tőlem telhetőt megtettem, de a dolgok nem sültek el olyan jól, mint előzetesen reméltem. De semmit sem sajnálok, mert akkor ez tűnt helyesnek. Ha a zenekari egység érdekében kell kompromisszumot kötnöm, megteszem.”
Hetfield szerint ugyanakkor a Metallica sosem kötött külső kompromisszumokat. „Szerintem mindig nagyon őszinték és egyértelműek voltunk annak kapcsán, mit akarunk és mit nem akarunk. Ez a mi kibaszott bulink, amire mindenkit meghívunk: gyere, és tarts velünk. Ha pedig már nem élvezed a kalandot, bármikor kiszállhatsz, mert remélhetőleg mindig lesz olyan, akinek tetszik, mennyire szenvedélyesen alkotunk. Az ilyen embereket mindig szívesen látjuk. A Metallica mindig utált mindenféle szabályt, vagy olyan kísérletet, amellyel be akartak skatulyázni bennünket. Ki nem állhatjuk a korlátokat, a határokat. A heavy metalban mindig is volt egyfajta punkos megközelítés: mindenki kapja be, csakis a saját utunkat járjuk, satöbbi. És ez rendben is van – egészen addig, amíg le nem térsz erről az útról, például levágatod a hajadat, nem viselsz bőrdzsekit, ilyesmik. Vagy például balladát írsz. Na, azzal például egyből eltértünk a szabályoktól. Emlékszem, egy rajongóval még majdnem össze is verekedtem San Franciscóban úgy ’89 körül. Akkoriban jött ki a Justice, megcsináltuk a One klipjét, ez a csávó meg odajött: kapd be, te köcsög, eladtad magad, MTV-klipet forgattál, bla-bla-bla… Én pedig úgy éreztem, meg kell védenem magunkat. És tényleg, miért is kellene bármit is igazolnom azzal kapcsolatban, amit csinálunk? Számunkra csalódást okozott, hogy sokan így tekintettek erre az egészre, hogy egyes saját rajongóink megharagudtak, amiért előadóként azt csináltuk, amit helyesnek éreztünk, hogy kifejezzük magunkat.”
A Metallica 2018. április 5-én Budapesten, a Papp László Sportarénában koncertezik, természetesen zsúfolt teltház előtt. További részletek itt.