Semmilyen új zenét nem hallgat önszántából Ritchie Blackmore. A Deep Purple és a Rainbow legendás gitárosa ugyanakkor képben van számos mai előadót illetően – csak éppen nem tartja őket sokra.
Friss videót tett közzé Ritchie Blackmore, amelyben arról esik szó, milyen muzsikákat hallgat manapság. „Úgy őrzöm meg a zene iránti szenvedélyemet, hogy csupa régi dolgot hallgatok az 1400-as meg az 1500-as évekből – mondta a 79 éves gitáros. – Meg néhány zenekart, akikkel összebarátkoztam Németországban, Csehországban, Finnországban, Svédországban: ezek is mind ezt a muzsikát nyomják, amit tényleg izgalmasnak találok. Valóságos megszállottja vagyok. Akkoriban még tényleg teljesen organikus volt a zene… Ez fog meg benne.”
A mai sztárok természetesen nem Blackmore-nak szólnak. „Amerikában sosem hallgatok rádiót, ott mindig csak a legújabb dolgokat játsszák. Ahogy haladunk előre az időben, és váltják egymást a nemzedékek, egyre kevésbé tudok azonosulni a rádióban játszott zenékkel. És rock’n’rollt sem nagyon hallgatok már. Ott is inkább az ’50-es évekbeli dolgokat pörgetem, amikor még friss volt ez az egész: Elvis Presley-t, Scotty Moore-t, James Burtont és Ricky Nelsont, a The Everly Brotherst például nagyon szeretem. És persze Buddy Holly volt annak idején a kedvencem közülük. Kicsit úgy érzem magam, mint valami öreg nagypapa, aki panaszkodik a rádiókban adott zenék miatt. De akkor is úgy érzem, hogy a ’70-es években még tényleg tartalmas zenéket nyomtak: ott volt például Eric Clapton meg a Cream, lement a White Room, nem kellett bele semmi túlzás, de egyből azt mondtad magadban, mennyire hatalmas nóta. A White Room például tényleg fantasztikus. Imádom a Creamet. Eric kezdte el ezt az egészet, ez teljesen nyilvánvaló. Sokféle zenét szeretek, de ilyesmiket csak nagyon ritkán hallok a rádióban. De mondjuk eleve inkább a beszélgetős műsorokat szeretem, amikor arról van szó, kit választottak elnöknek, és a többi. A legtöbb embert az ilyesmi halálra untatja. De a saját szemszögemből nézve jó zenét nem hallani. Illetve, lehet, hogy jók ezek a zenék, csak én nem hallgatnék magamtól ilyesmit.”
Blackmore saját bevallása szerint tudja, miről beszél. „Amikor a családdal beülünk a kisbuszba és elindulunk nyaralni, mondjuk húsz mérföldnyire, mert nem szeretek utazni, akkor persze csak Taylor Swift és hasonló előadók szólnak. Nehezen azonosulok ezekkel, de ettől még persze nem rosszak. A mai fiatalok erre kíváncsiak, és nekik bizonyára épp olyan nagyszerűek, mint nekem a The Beatles, a Cream meg Jimi Hendrix volt. Szóval igazából nincs okom panaszra, de szeretek panaszkodni, szóval panaszkodom is: szerintem a mai rádiós szarságok iszonyatosan rosszak.”