Noha napok kérdése, és a boltokba kerül a Sepultura új lemeze, a The Mediator Between Head And Hands Must Be The Heart, Andreas Kissernek természetesen nemcsak erről kell beszélnie az aktuális interjúkban, hanem Max Cavalera kijelentéseiről is. Amelyekről egyébként a gitárosnak jottányit sem változott a véleménye ahhoz képest, amit az utóbbi bő tizenhat-tizenhét évben is hangoztat.
„Bármilyen véleményt tiszteletben tartok”, mondta a Rock Overdose-nak Andreas, amikor arról faggatták, mit szól hozzá, hogy Max Cavalera szerint a mostani Sepultura olyan, mintha a Megadeth Dave Mustaine és David Ellefson nélkül működne. „Sosem tudhatod, létezhetne-e Megadeth Dave Mustaine nélkül. Ugyanez volt a helyzet a Black Sabbath-tal is Ozzy nélkül, de aztán másokkal is nagyszerű Black Sabbath lemezek jelentek meg. De a Van Halent és David Lee Roth esetét is említhetném. Az sem fog sosem kiderülni, működhetett volna-e a Led Zeppelin Robert Plant nélkül. Bizonyos dolgok megtörténtek, mások nem. Minden lehetséges. Ha őszinte zenét játszol, és szereted, amit csinálsz, minden maradék csak agyalás. A világon számtalan elképzelés kering a fejekben azt illetően, milyennek kellene lennie a Sepulturának, és mindegyiket tiszteletben tartom. Éppen ezért játszunk ma is régi dalokat az újak mellett.”
Andreas diplomatikus maradt egykori kollégájával szemben, de a véleményét azért nem rejtette véka alá. „Max napjainkban teljesen más személyiség, mint régen. Nem is ismerem ma már igazán – már úgy értem, a régi Maxet jól ismertem, de a ’90-es évek óta rengeteget változott, és a zenéjét is megváltoztatta. A mai zenekara totálisan különbözik attól, amit ma a Sepultura képvisel. Éppen ezért semmi értelmét nem is látnám annak, hogy ismét együtt játsszunk. Ő hagyta el a zenekart, az ő döntése volt, hogy elmegy. Nem harcolt a névért sem. Mi eközben a Sepulturában maradtunk, egyben tartottuk a zenekart: én, Paulo és Igor. Nekünk kellett megbirkózni minden jó és rossz dologgal, újjá kellett építenünk a zenekart, találni új menedzsert, új producereket, rendet tenni abban a káoszban, ami akkor uralkodott körülöttünk. És most itt vagyunk, megünnepeljük mindazt, amiről a Sepultura szól, zenélünk, és élvezzük, amit csinálunk, méghozzá anélkül, hogy a múltunk rabszolgái lennénk. A kritikusok azt mondanak, amit csak akarnak. Van véleményük, van szájuk, így aztán hangot is adhatnak a gondolataiknak. Rengeteg embernek vannak vágyai a világban, ők is azt csinálnak, amit csak akarnak. Ez viszont nem fogja megváltoztatni azt, hogy mi miben hiszünk, ez ugyanis nagyon tiszta és nagyon természetes: ott él a szívünkben és a fejünkben. Emiatt vagyunk még ma is itt. Minden más csak vélemény. Ennyi a lényeg.”