Halott-e a rock? – vitázik róla mindenki óriási elánnal, mióta Gene Simmons tavaly alaposan felborzolta a kedélyeket a témába vágó nyilatkozatával. Jay Jay French, egy másik dinoszaurusz, a Twisted Sister főnöke szerint nincs szó halálról, elöregedésről viszont annál inkább.
„Így visszatekintve nehéz megmondani, meg lehetett volna-e menteni bármit is”, emlékezett vissza a ’80-as évek hajmetaljának bukására Jay Jay a The Metal Voice-nak. „Az egész színtér szétesett: feloszlottunk, és talán egy évvel a mi leállásunk után ez az egész hajmetal-vonal, a teljes üzleti modell megbukott, ami mindenkit érzékenyen érintett. Szóval nehéz megmondani, hogyan mehettünk volna tovább, mikozben az egész üzleti modell megsemmisült. Úgy gondolom, nem nagyon vitatható, hogy a legokosabb döntésünk, talán egyenesen minden idők legjobb üzleti húzása volt, hogy éppen akkor oszlottunk fel, amikor feloszlottunk. Ennek egyszerűen így kellett történnie, és éppen ez volt az oka annak is, hogy soha többé nem hoztam össze a zenekart más emberekkel. Azt akartam, hogy a Twisted Sistert konzerválja az idő, méghozzá a megfelelő állapotában, hogy később, ha elérkezik ehhez a pillanat, komoly értéke legyen a visszatérésünknek. És mi történt? Visszatértünk, és komoly értéke is lett a dolognak. Egyike vagyunk azon öt zenekarnak a színtéren, akik ma is az eredeti felállással turnéznak: ott vagyunk mi, a ZZ Top, a Mötley Crüe, az Aerosmith meg a Rush. Szóval hosszabb távon remek döntés volt épp akkor feloszlani. Jó móka volt megjárni a poklot? Dehogy. Felnyitotta a szemünket? Naná. Megtanultunk ezáltal hihetetlen leckéket? Mindenképpen.”
Jay Jayt természetesen arról is megkérdezték, beindítaná-e mai fejjel is a zenekarát. „Minden csapatnak megvan a maga ideje, a nagy sikerek első hulláma, ami meghatározó, csodálatos élmény, amit később már soha nem lehet megismételni. A mai MTV nem olyan, mint az akkori, ott a közösségi média, és az emberek állandóan arról kérdezgetnek, milyen állapotban van a zeneipar. Én meg azt mondom, nem tudom, nem vagyok benne a zeneiparban. Mert a Twisted Sister nincs benne a zeneiparban, ahogy igazából a Judas Priest vagy a KISS sincs. Mi a szórakoztatóiparban nyomulunk: van egy masszív bázisunk, és szórakoztatjuk az embereket. Nem kell aggódnom a lemezeladások miatt, mert ilyesmi ma már amúgy sem létezik, legalábbis a rockzene világában semmiképpen. Hip hopban, countryban, rapben igen. Erre persze mindenki azt kérdezi, halott-e a rock, de abban az értelemben biztosan nem, hogy ma is emberek százezrei járnak rockkoncertekre. Abból a szempontból viszont mindenképpen komoly bajban van a műfaj, hogy öregszik. Egy elöregedő kulturális jelenségről beszélünk, ami több mint ötven éves, és nem regenerálódik a mai fiatalsággal együtt. Mondok egy példát. Amikor 17 évesen bulikra jártam, és megnéztem a Zeppelint, a Stonest, a The Who-t, a Beatlest, Jimi Hendrixet meg Bob Dylant, ezek az arcok 24 évesek voltak. Ehhez képest ma nincsenek ekkora rockbandák, akik ennyire fiatalok. Hip hop-előadók, country-előadók akadnak, meg egy sor popénekesnő is, de egyetlen rockbanda sem bukkant fel, akik megújítanák a műfajt, és közben jönnének felfelé. Vagyis jelenleg egy zenei műfaj elöregedésének vagyunk tanúi és a részesei.”