A koncerteket mobiltelefonokkal rögzítő rajongók témaköre rendszerint éles vitákat vált ki a zenészekből és a többi zenehallgatóból is. Az egyik végletet bizonyára Corey Taylor vagy Geoff Tate jelenti, akik akár tönkre is teszik mások telefonját egy élő fellépés hevében, de aki nem ilyen heves természetű, az sem feltétlenül örül a folyamatosan az arcába tolt készülékeknek. Ilyen például Sebastian Bach is.
„Éld át az adott pillanatot, és az isten verje meg, tedd el a kibaszott telefonodat! Elvonja a te figyelmedet is, és elvonja az előadó figyelmét is. És soha az életben nem fogod többet megnézni azt, amit felvettél", összegezte néhány héttel ezelőtt a Sioux City Journalnek Bach a témáról. „Ha elmegyek egy esküvőre, és ott eléneklek egy dalt, az másnap már fent van a Blabbemouthon, és mindenki össze-vissza analizálja. És ez sehová sem vezet. Baromira le tud húzni, amikor felmegyek a színpadra, és az első, amit meglátok, az, hogy mindenki előszedi a telefonját, és az arcomba tolja. Kifejezetten ijesztő érzés."
Mivel az énekes kijelentései komoly vitákat robbantottak ki, Bach most a KNAC-nek kicsit bővebben is elmagyarázta, mire gondolt pontosan. „Ha elmegyek a moziba egy olyan filmre, mint például a Bosszúállók, már az elején ott van egy kibaszott nagy figyelmeztetés: kérjük, tegye el a mobiltelefonját, és ha közben bárki elkezd telefonálni, legszívesebben pofánbasznám. Miközben egy moziban senki sem áll a színpadon, azt nézzük, amint levetítenek nekünk egy filmet! Akkor egy élő fellépésnél miért nem kapod meg ugyanezt a tiszteletet? A moziban nem illik a telefonoddal szórakozni, de amikor igazi, élő embereket nézel, akkor meg rendben van? Ez egy kibaszott baromság! Az sem fér bele a társadalomban elfogadott viselkedési normák közé, hogy felállj és felvedd a telefonoddal az egész filmet, egy koncerten viszont ugyanez simán elmegy? Négy Broadway-darabban is szerepeltem, és elő sem szedheted a telefonodat, mert ha megteszed, kirúgnak. És tudod, miért? Mert zavaró. Egy show-t egyszerűen nem így kell megnézni és végigélvezni."
Bach a saját példájából is tudja: a mobiltelefonos felvételek törvényszerűen az enyészetnek készülnek. „A legnagyobbakkal turnéztam együtt, és én is felvettem a telefonommal a színpad széléről Axl Rose-t meg mindenkit. Kitalálod, hányszor néztem meg utána azt a szart? Úgy van, egyszer sem. Ránézek, majd azt mondom: na, ez egy fos, és kitörlöm. Szar a hangminőség, szar a képminőség, és kiveszi a rejtélyt a rock'n'rollból. A KISS Alive albumáról már ők is elismerték, hogy össze-vissza igazítgatták a felvételeket, és pont ezt szereti benne mindenki. Ha meghallgattad az Alive-ot, majd utána elmentél egy akkori koncertre, utóbbit ugyanúgy élvezted? Nem, és ez itt a lényeg. Régen ellenőrizni tudtuk, mi kerül nyilvánosságra, ami nemcsak egyfajta rejtélyességet vitt ebbe az egész dologba, hanem egyben minőségi kontrollt is jelentett. Csak azért, mert valamit felveszel, még nem jelenti azt, hogy mindenkivel meg is kell osztanod. A Skid Row-ban annak idején teljes napokat töltöttünk fotózásokkal: nyolc órákat pózoltunk fényekkel meg minden szarral. Aztán kaptunk hétszáz fotót, és abból választottunk ki kettőt – ezek kerültek végül nyilvánosságra. Nem látta mindenki az összes kibaszott fényképet, csak a legjobbakat. Na, hát ez ma már abszolút nem létezik."
Az énekesnek ettől még persze nincsenek álmatlan éjszakái. „Azzal együtt, hogy ezt most elmondtam, igazából leszarom ezt az egészet. Tőlem azt veszel fel, amit akarsz, nem érdekel, én nem szabom meg senkinek, mit csináljon vagy mit ne csináljon, de nekem akkor is ez a véleményem."