Közhelyszámba menő megállapítás, hogy a fizikai hanghordozóknak leáldozott, és ugyan egy fanatikus réteg ma is vásárolja a CD-ket meg a vinylt, mindez már tényleg csak elenyésző arányt jelent a piacon. Robb Flynn szerint a metalszíntér ragaszkodása a fizikai hordozókhoz mára már az előadók érdekeivel is ellentétes.
A The Wall Street Journal friss összeállításából kiderült: az Egyesült Államokban a hip-hop számít a legnépszerűbb zenei stílusnak az összesített zenefogyasztási adatokból, beleértve ebbe a streaminget, a letöltéseket és a fizikai eladásokat is. Az irányzat hallgatottsági aránya 28 százalék, szemben a rock 20 és a pop 14 százalékos tortaszeletével. A tengerentúlon ma már a zenefogyasztás 82 százaléka, tehát túlnyomó többsége a streaming-felületeken keresztül történik.
A Kerrang!-nek nyilatkozva a témában Robb Flynn úgy vélekedett: a maga részéről kevésbé érti, miért elutasító utóbbiakkal szemben a metalközönség jelentős hányada. „Kibaszottul imádom a Spotifyt", mondta a Machine Head frontebere. „Mióta zenélek, ez az egyik legnagyobb változás a zeneiparban, és nem értem, miért utálják annyian a metalszíntérről. Frusztráló is a dolog, mert egy innovatív újításról van szó, ami tényleg mindent megváltoztatott, és elegen használják ahhoz, hogy ne valami múló divatról legyen szó. Körbenézel, és látod: a hip-hop – amely a történelem során először népszerűbb a rocknál Amerikában – teljesen magáévá tette és kihasználja a Spotifyt. A rockzenét pedig ma már a Coldplay meg a Mumford & Sons jelenti sokak számára, ami valójában nem rockzene. És hogy mi ennek az oka? Hát nagyrészt az, hogy ezek a zenekarok brutálisan erősek a streaming-felületeken."
Flynn szerint a régi beidegződéseken kívül semmi sem szól a streaming ellen. „Nézed a Netflixet, igaz? Hiányzik leugrani a Blockbusterbe (a fizikai hordozók haláláig gyakorlatilag egyeduralkodónak számító amerikai tékahálózat – a szerk.) és kivenni egy DVD-t? Mert nekem biztosan nem! Imádom, hogy választok valamit a Netflixen, és ott van. Itt ugyanez az ábra. Éppen ezért nem értem a nagy ellenállást a metalszíntéren. És mindezt olyan arcként mondom, aki vinyllel kezdte. Aztán a vinyl meghalt, és a kazetta vált meghatározóvá. Még emlékszem a nyolcsávos magnókra... Meg arra is, amikor megjelentek a CD-k, én pedig eleinte egy ideig ellenségesen tekintettem rájuk, mert kazettás magnóm volt. Utána jött az iTunes, ami már tökre tetszett. Majd visszatért a vinyl, ami teljesen bizarr, hiszen nem sokkal utána, hogy megjelent a CD, már azt gondoltam: ez bizony sokkal jobb, mint a vinyl volt!"
A frontember véleménye szerint a metal túléléséhez nélkülözhetetlen, hogy a közönség képes legyen váltani hordozók tekintetében is. „Ha az emberek azt szeretnék, hogy a metal túléljen, ez bizony idetartozik. Persze tök jó, ha sokan ma is meg akarják venni a CD-t meg a vinylt – ha így szeretsz zenét hallgatni, hát hallgasd így. Engem valójában semmilyen módon vagy formában nem támogatsz, ha megveszed a CD-met. A listás pozíciók sem ezen múlnak ma már, hanem összesítik a YouTube streameket, a Spotify streameket, az Apple streameket, a dalok iTunes-letöltéseit, a CD- és vinyl-eladásokat. Utóbbiak csak egy töredéket jelentenek. És ennyi. Tehát amikor XY rappernek négymilliós megtekintése van a YouTube-on, az szintén kurvára az ő listás helyezéseit erősíti. De amúgy értem: ez is egy változás, ami sokaknak nehéz. Számomra nem jelentett komoly váltást, hanem épphogy kurvára leegyszerűsítette az életemet. És én aztán nem vagyok az a fajta csávó, aki azt mondja, hogy ne lopd el a lemezemet! Dehogynem, bazmeg, lopd csak el! Mostanra eljutottunk odáig, hogy kibaszottul értelmetlen és időszerűtlen felmenni egy oldalra, és illegálisan letölteni onnan valamit, amikor ugyanennyi erővel a Spotify-on is azonnal meghallgathatod. Furcsa és egészségtelen az ellenkezés ezzel szemben a metalban, és szerintem a metal el fog tűnni, ha a közönség nem barátkozik meg a streaminggel, mert ma már annyira fontos ez az egész egy zenekar tartós működése szempontjából."
Ugyan Európában mutatóban még akadnak komolyabb CD-hálózatok, az Egyesült Államokban a formátum már gyakorlatilag halott. „Baszki, nem is tudom, hol lehetne Machine Head-CD-t venni! A Best Buyban szó szerint akkora a CD-részleg, mint egy dobfelszerelés: árulnak Taylor Swiftet, Foo Fighterst, Pavarottit és hasonlókat. Metalt nem. Persze elautózhatok Berkeley-be az Amoebába vagy a Rasputinba, ahol talán akadnak fasza dolgok, de most komolyan vezessek harminc mérföldet azért, hogy vegyek egy lemezt? Eszemben sincs. És hogy akarok-e magammal hurcolni a turnén egy CD-kkel teli bőröndöt? Dehogy akarok! Viszont szeretném, ha nagyon könnyen és gyorsan meghallgathatnám az új zenéket, így támogatva az előadót? Még szép!"