Nemrég egy hiphopos projektbe fogott Josh Todd, és mint egy friss interjúból kiderült, az énekes nem véletlenül tapogatózik más irányokba: a Buckcherry frontembere olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek igen gyakran előkerülnek a rockzene mai állapotával kapcsolatban.
„Úgy gondolom, a rockzene nem véletlenül tart jelenleg ott, ahol tart", mondta a rockzene mai állapotáról az énekes az amerikai FM94 rádióban. „Nem akarom fikázni a csapatokat, akik most a színtéren mozognak, és a legjobbnak gondolják magukat, mert ez az a mentalitás, amire szükség van. Személy szerint azonban úgy gondolom, hogy a mai rock elég zavaros meg felejthető, és már nem jelenti ugyanazt a szórakozást, mint azelőtt. És ennek változnia kell. Annak idején az volt a legnagyszerűbb ebben a műfajban, hogy feltettél egy AC/DC-lemezt, és tudtad, hogy amit hallasz, az időtlen. Ha ma meghallgatod a Back In Blacket, ugyanolyan jó, mint húsz évvel ezelőtt, mert táncolhatsz rá, dughatsz rá, bulizhatsz rá. És ez jelentette régen a rockzene varázserejét. Ezzel szemben ha ma bekapcsolok egy rockrádiót, azt mondom: istenem, ez annyira lehangoló... Nincsenek már gitárhősök, és nincs sok nagyszerű, karizmatikus frontember sem: hiányoznak az olyan zenekarok, ahol minden az előadásról szól. Nincs hozzájuk nőve a gitár, nem használják ki a teljes arzenáljukat. És ez egyszerűen unalmas így. Felejthető. Ez a bajom a mai rockzenékkel. Minden zenekar olyan, mint a többi. Hiányoznak azok az időtlen dallamok, amelyek tinédzserkorodban az egész nyaradat meghatározták."
Todd szerint a fenti szempont roppant fontos lenne. „Nézd, alapvetően fiataloknak zenélünk, mert amikor idősebb leszel, és dolgozni kezdesz, már nem a zene határozza meg, ki vagy. Felnősz, és felnőttként felelősen kell élned. Teljesen más a helyzet, mint amikor középiskolába jársz, minden nagyon fontosnak tűnik, változik a tested, meg akarod szerezni a csajt, satöbbi, és minden mozgásban van körülötted. A zene ebben az életkorban jelenti a legtöbbet az embernek. Így amikor ma zenét hallgatok, mindig megkérdezem a 15-17 éves önmagamat, hogy olyasmi szól-e, ami tetszett volna akkor, amihez kötődni tudtam volna. És a válasz többnyire nemleges."