A ’80-as évek nagy sztárjai általában a mai napig előszeretettel hivatkoznak veszélyes, pusztító járványként a grunge-hullámra, amely mindent tönkretett, ami csak jó volt a rockzenében. Szerencsére azért olyanok is akadnak, akik annak ellenére is másként látják a több mint két évtizeddel ezelőtti folyamatokat, hogy ők maguk is a kárvallottjai voltak a változásoknak…
„A Mötley Crüe-t nem nyírta ki úgy a Seattle-hullám, mint más, úgynevezett hajmetal-csapatokat”, mondta Vince Neil, a Mötley Crüe énekese a Q magazinnak. „Mi például abszolút támogattuk ezt az egész mozgalmat: emlészem, amikor egyszer bementünk az MTV-n a Headbanger’s Ballba, és ott volt nálunk a Nevermind egy korai nyomása. Éppen feltörekvő bandákról volt szó, és a műsorban is ajánlottuk az embereknek, hogy ismerkedjenek meg a lemezzel. A mai napig nem értem, miért mondják azt egyesek, hogy a grunge megölte a rockzenét. Legfeljebb azok állítják ezt, akiknek már eleve leszállóágban volt a karrierjük. Minket nem ölt meg a hullám. Beszéltem egyszer Courtney Love-val is, aki azt mondta, hogy Kurt Cobain egyik kedvenc albuma a Too Fast For Love volt…”
Neilhez hasonlóan nyilatkozott a Myglobalmindnak Mark Kendall, a Great White gitárosa is az akkori időszakról. „Noha a grunge komoly hatással volt a ’80-as évek rockjának hanyatlására, engem igazából nem vágott annyira a földhöz, mint amennyire talán kellett volna… Majdhogynem megkönnyebbültem, hogy végre hallok valami mást is, mert a ’80-as évek végére egyszerűen teljesen kiszámíthatóvá vált a színtér: mindenki ugyanazokat a himnikus dalokat írta, amit nagyon rossznak tartottam. Általában az történik, hogy pár zenekar naggyá lesz, mert valami nagyon jót csinálnak, aztán minden nagykiadó meg akarja csinálni ebből a saját verzióját. Amikor ez a folyamat elkezdődik, a stílusok elvesztik az életerejüket. Szóval úgy gondoltam, jó hallani azokat a nyers muzsikákat, imádtam például az Alice In Chainst. A dalaik persze sötétebbek voltak a mieinknél, hiszen mi az ünneplésről, a csajokról énekeltünk: az volt a hozzáállásunk, hogy meneküljünk el a problémák elől, ők pedig beleálltak azokba. De ettől még jól szólt.”