A Vader, kis túlzással az egyetlen posztszocialista országból érkezett zenekar, ami valamennyire exportképes és sikeres bírt lenni a kilencvenes években, nem számítva persze a hülye nevű cseh (szlovák?) Krabathort. A Revelations a Vader új lemeze, és az első, amelyiken a már a kivált Shambo helyett egy bizonyos Simon (biztos valami hülye lengyel neve van igaziból, amit ciki hangoztatni) bőgőzik.

A négyhúros kezelőjének személye azonban annyira lényegtelen a Vadernél, hogy akár egy mozgásszervi megbetegedésben szenvedő, leszázalékolt hidegburkolót is felkérhettek volna a lemez feljátszására, ezt a lemezt ugyanis a dobos, Doc (már megint egy szégyenlős lengyel...) adja el, mégpedig zseniálisan. A könnyen unalomba forduló, cseppet tipikus riffeket olyan eszes témákkal fűszerezi a manusz, amelyekkel magasan kiemelkedik a Parkinson-szindrómában szenvedőket lealázó kézremegést dobolás gyanánt eladó pályatársai közül.

A nóták amúgy szokványosnak is mondható Vader szerzemények, a tempó legtöbbször megmarad a szolid tika-tikánál, ritkán pörög fel a blastbeat-mosógép, viszont egyre gyakrabban jelennek meg belassult, sötét, vészterhes metaltémák. A lemezzáró Revelations Of Black Moses végig ilyen, ráadásul a közepén egy egyáltalán nem slayeres gitárszóló is hallható, ami mindenképpen felüdülés.