Kifinomult, kellemes progresszív anyag, melyről több név jutott eszembe. A nyitótémától kezdve a Dream Theater és a Rush neve röpköd az album felett, ám persze ez nem megy a minőség rovására.

Zenei felkészültségben nincs hiány, olyan lazán kezelik a hangszereiket, mintha csak a próbahelyen jammelgetnének kedvtelésből.

Ennek ellenére egy nehéz anyaggal állunk szemben, nagy figyelmet igényel a meghallgatása, hiszen progresszív alkotásról lévén szó, itt percről-percre újabb témák váltják egymást, és aki bármelyikről lemarad, az kizökkenhet a Tiles keltette hangulatfelhőből.