Darkos rockzene kellemes orgánumú férfi (engem egy kicsit a moonspelles Fernando Ribeiróra emlékeztetnek a témái), ill. fátyolos női vokállal. A darkos zenék nagyrészt lehangolóak, szomorúak - hangsúlyozom: nagyrészt! -, na ez pont nem olyan.

Megvan benne a szomorúság, a melankólia, ám mégsem kezdtem keresni a zsilettet, miközben hallgattam. Inkább nyugodt lettem tőle, az édes-bús melódiák ellenére is.

Egy borzalmas feldolgozás is helyett kapott, a '80-as években sikeres norvég popcsapat, az A-ha első sikere, a Sun Always Shines On T.V.. Sajna nem jött át az eredeti nóta hangulata. Talán nem a hölgyeménynek kellett volna énekelnie...?

Kellemesen rockos az anyag zenei része, metal hívők is nyugodtan próbálkozhatnak a lemezzel.