Nos, eljött ez is: Magyarország legnépszerűbb rockzenekara (és talán az egyetlen média által megtűrt metal bandája), a Tankcsapda elkészítette a Magyar Fekete Lemezt. A borító ugyanis az újjáfaragott logótól eltekintve olyan szinten fekete, hogy maga a műanyag borítás is ebben a "színben" pompázik, a korong elejével, sőt hátuljával együtt. Ügyes és ízléses megoldás.
Mint már bizonyára tudjuk, ezt a lemezt másfajta módszerrel vették fel, mint az eddigieket: a hónuk alá csippentették Hidasi Barna hangmérnököt, kibéreltek egy házikót Debrecenben, és szép nyugisan stúdióvá alakították, hogy így rögzítsék az anyagot. Érezni is némi óvatosságot a hangzásban, kissé retrósra lett keverve minden, nem az a modern hasítós fajta a hangzás, inkább amolyan szőröskés. De végül is jól áll ez egy olyan bandának, aminek a zenéje sem épp frissen borotvált és arcszesszel átmosott típus.
Amolyan lelazult hangulat jön le a dalokból, talán ez is a kényelmesebb felvételi körülményeknek köszönhető. A nyitó Rock A Nevem tipikus stadion-csapda, lehet sok embernek hangosan kiabálni a refrént rakendról. Aztán persze van itt a régiekre (óvatosan) hajazó post-punk is, mint az Egy Van, vagy a Nem Kell Semmi: tipikusan a 13 éves "kiscsapdásoknak" szóló nóta, majd ők üvöltözik mindenhol, hogy nem akarok rendet rakni, meg másnapos akarok lenni, a szülők meg ismét örülhetnek esmét. A California Über Alles zeneileg még némi modern metal és HC elemeket is próbál beolvasztani az őrlős kezdésével és a tikatikás középrészekkel. A címadó nótában meg már-már hörögne vagy épp hácésen ordítana Lukács, nicsak, nicsak. Persze ezek csak színezések, aki hallott már Csapda lemezt az utóbbiakból, az mindegyiket hallotta, felismerhető minden zenei fordulat és manír. A hangszeres megoldások tulajdonképpen ugyanazok a bevált tufa rock'n'roll cuccok, mint amit az utóbbi jó pár évben használtak, mindenféle Connektoros kísérletezés vagy szaxiszóló nélkül. A gitár pár baromi hangulatos Motörhead-riffet használ, azt viszont hatásosan, a dob meg egész fifikás, bár ahogy Barnát ismerem, némelyest dolgozott rajta egy Logitech nevű "kisdobos" is. Ami viszont folyamatosan érdekessé teszi a dalokat, az Lukács mester szövegírási tálentuma. Persze a szófordulatait is nézhetnénk klisésnek, de a rímek egymásba bújtatásához valami olyan szinten csavart agya van, hogy simán élvezhető sokadszorra is ez a világ.
Hogy miben áll a Tankcsapda varázsa, amitől fényévekkel kimagaslik a magyar rock és metal mezőnyből? Sokan fejtegetik ezt, hiszen zeneileg vannak náluk jóval kifinomultabbak és virgásabbak is, ráadásul a Csapda sose mozdított meg egy samplert vagy háttérénekes néniket sem azért, hogy médiabarátabbak legyenek. Ez a lemez továbbra is megerősít abban, hogy két alapelve van a Csapda-királyságnak, amit annak is el kell ismernie, akinek stílusban vagy bármilyen más szempontból nem jön be a banda: Egyrészt egyszerű, de erős és fogós riffeket és dalokat pakolnak a nép elé, nincs a zenében nagy megfejtés, de van annyira erős és szimpla, hogy 12 éves kortól mindenki, aki ki akarja tombolni magát, erre tegye. A szövegek meg a kiváló nyelvi fordulatok mellett szintén e korosztály összes problémáját kiabálják a világba: dobott a csajom, inni kéne, lenéznek a suliban, anyám szekál - erre hatalmas tábor vevő, sokkal inkább, mint bármilyen más, mélyebb témára. Cseresznyéék jó pár lemez óta tökéletesen megtalálták az egyensúlyt aközött, hogy kiszolgálják ezt a közönség-igényt, és azért még ők is jól érezzék magukat, miközben tolják a nótákat.
A lemezhez egyébként egy 2005-ös PeCsás koncert DVD is jár. Maga a koncert teljesen átlagos fellépés, szépen eltolják a Bestofot. Kamera nincs túl sok, de azért látni szépen mindent: önálló kiadványnak csak szódával menne el az anyag, de egy lemezhez bónusznak teljesen rendben van.
Ha már suliról is volt szó, akkor a lemezre is csak azt a hasonlatot tudom mondani, mint amit általános iskolai magyartanárom minden feleletre: "Hát, nem cicomáztad túl, de a lényeg benne volt, négyes". Ez a tízesre vetítve erős nyolc pont: ciki, nem ciki, ez van.