A Stardust ritka szép sztori a dallamos hard rock tekintetében egyébként sem különösebben dúskáló hazai mezőnyben, hiszen a csapat első albuma, a Highway To Heartbreak az irányzat legerősebb nemzetközi kiadójánál, a Frontiersnél jött ki. Már a debüt is kiválóan sikerült, a folytatás azonban talán még izmosabb lett, és tényleg minden túlzás nélkül odatehető a nápolyi kiadó termésének abszolút krémjéhez.

Tudom, sokan megrettentek, amikor kiderült, hogy a Kingdom Of Illusion munkálataiba a Frontiers házi zeneszerzője, Alessandro Del Vecchio is besegített, de én különösebben nem aggódtam. Mint többször leírtam már, tapasztalatom szerint a mélynövésű talján csak akkor generálszaftosít mindent, ha egy az egyben maga terelget egy-egy bandát és mindent ő ír nekik. Amikor ezzel ellentétben kreatív dalszerzőkkel kerül össze, rendszerint pozitív dolgokat tud hozzátenni a zenéhez. Márpedig a Stardustnál bőven akad kreatív véna, és Sándor ide vagy oda, itt sem szabadon behelyettesíthető, akármelyik svéd, angol vagy finn dallambanda frontierses albumán rugalmasan csereberélhető darabok sorjáznak egymás után. Épp ellenkezőleg: kimondottan változatos és izmos nótákkal teli anyag született a stílus berkein belül.

Horváth Ákosék az első lemezhez képest kissé keményebben, súlyosabban fogalmaznak, ugyanakkor az érzésvilág nem változott. A Stardust nagyjából mindent szintetizál, ami a melodikus hard rock AOR-osabb, de azért vastag, harapós gitárokat sem nélkülöző csapásvonalán történt az elmúlt bő négy évtizedben, viszont – elsősorban Ákos jellegzetes hangjának és dallamvilágának köszönhetően – jól felismerhetők. Az meg ugye eleve egy szint, ha a zenéről olyan nevek ugranak be az embernek, mint mondjuk a Giant vagy Mike Slamer dolgai... Márpedig nem túlzok, az első számú favorit Losing Me például simán beférne az említettek repertoárjába is, mind a hangulat, mind a hangszerelés, mind a dallam elsőrangú. Ilyen szintű dalokat ma már csak nagyon ritkán hallani a melodikus mezőnyben, a Frontiers istállójában sem hemzsegnek a hasonló magasságokba felhágni képes csapatok... (Az említetteken túl kicsit egy elfeledett kultkedvencem, az ohiói Tower City is beugrik róla.)

Az album egyébként Stardust-mércével mérve elég karcosan indul a csapattól szinte meglepően súlyosan megdörrenő Warral, itt inkább az ezredforduló progos ízeket sem nélkülöző dallamrock-bandái ugranak be. De ugyanígy a 21. századi melodikus metálvonalat képviseli a döngölősebb Heroes is – ezeknek simán lenne esélyük a Dynazty-féle korszerűbb irány hívei között is. A lemez java azonban inkább a fénykor felé mutat vissza. A jól ismert fogásokkal operáló, de teljesen kerekre csiszolt, lendületes The Fire vagy a Tyketto, a Giant és a Bon Jovi képzeletbeli metszéspontján elhelyezkedő Sacrifice mellett békésen megfér a klasszikus Journey csapásvonalán mozgó, fület gyönyörködtetően meghangszerelt One First Kiss, a Def Leppard líráival rokon Make Me Feel Your Love vagy a nőineves címe mellett zeneileg és atmoszférájában is erősen Toto-ízű, überfeelinges, old school szintiszólót villantó Sarah is. És tényleg mind nagyon ott van a szeren, pár hallgatás után gyakorlatilag az összes beül a fülbe.

A lemez legvégére felpakolt Don't Know What You Got (Till It's Gone) mondjuk kissé furcsa Tom Keifer smirglije nélkül, de Ákos kétségtelenül szépen elénekli azért, és az AOR-osabbra vett hangszerelés itt is minőségi. A frontembert amúgy nem tudom eleget méltatni, hajlékony, tisztán szárnyaló hangja óriási, perfekt torok ehhez a muzsikához, de Szabolcsi Bence is villant jó néhány elsőrangú gitárszólót, és kiválóan is szól a Dandó Zolika segítségével összegrundolt cucc. A mostanában sarkos kérdésre is igen a válasz: kocsiban is faszán megdörren, azaz szétkompresszáltságnak, fejfájdító dobozszerűségnek nagy hangerőn sincs nyoma. Amit mondjuk az új Wingerről vagy The Defiantsről sajnos nem tudok elmondani...

Nem a mi kutyánk kölyke iránti kötelező szeretet mondatja velem: ez tényleg egy egészen kiváló album ebben a stílusban, nemzetközi összehasonlításban is lazán az idei dallamrock-termés legjobbjai közé kívánkozik.