„A Riot Mark Reale nélkül olyan, mint a Dallas Bobby nélkül!" – tartja a régi magyar mondás. A 2012-ben elhunyt gitáros ugyanis alapítója, motorja, egyetlen állandó tagja és kohéziós ereje volt a csapatnak, aki nélkül gyakorlatilag elképzelhetetlen a folytatás. Főleg egy olyan zenekar esetében, ahol a korai időszak két meghatározó frontemberét is el kellett már temetni, Markot leszámítva pedig minden egyes poszton folyamatos volt a jövés-menés. A szituáció tehát még durvább, mintha a Maiden DiAnno, Dickinson és Steve Harris nélkül menne tovább. Vagy az AC/DC Bon Scott, Brian Johnson és Malcolm Young nélkül. Ugye, hogy lehetetlen?

Nos, a Riot esetében mégsem az, hiszen épp a Crohn-betegséggel hosszú évekig kitartóan harcoló Mark kívánsága volt az, hogy halála ne jelentse a Riot végét is egyben, így kifejezetten lelkére kötötte régi bajtársának, Don Van Stavern basszusgitárosnak, hogy akkor is vigye tovább a zenekart, ha ő már nem lesz. A Riot tehát továbbra is létezik, nevükben azonban a „V" jelzi, hogy a történtek után mégsem lehet ugyanaz a csapat.

Az Armor Of Light már a második nagylemez Mark halála óta, és ugyanabban a felállásban készült, mint a négy évvel ezelőtti Unleash The Fire, mely a Reale nélküli felállás és Todd Michael Hall énekes bemutatkozásaként is szolgált egyben. Az a lemez egyértelműen továbbvitte a Tony Moore-ral készült, 2011-es Immortal Soul zenei világát, és az idén április végén napvilágot látott Armor Of Light is ugyanebben a közegben mozog, épp csak jócskán sikerült vele megfejelniük még előző teljesítményüket is. Az Unleash The Fire sem volt rossz anyag, a friss cucc viszont tényleg kifogástalan: biztos vagyok benne, hogy mindenkit azonnal magával ragad majd, aki valaha is szerette a csapat Thundersteel – The Privilege Of Power lemezeket felölelő korszakát.

Ha ugyanis nem vagy képben a tengerentúli heavy metal színtér egyik legfontosabb underground csapatának történetével kapcsolatban, annyit mindenképpen tudnod kell, hogy a Riot 1975-től datált karrierje során a rockműfaj alágazatainak sokaságában alkotott kimagaslót. A korai időszak hard rock lemezei épp úgy kiválóak, mint a Mike DiMeo-éra bluesosabb dolgai vagy a száz százalékosan metal Moore-időszak. És ugyan az új lemez abszolút az utóbbi korszak folytatását jelenti, azért a régi Riot emlékképe is feldereng rajta néhány helyen. A tizenhatodik Riot-nagylemez legfőbb erénye pedig pontosan az, hogy a régi Riot-érzést abszolút magában hordozó, de cseppet sem poros, és kivétel nélkül kiváló dalokat rejt. Remek riffek, gitárszólók és énekdallamok sokasága hallató az Armor Of Lighton, így annak ellenére sem unalmas egy percig sem, hogy játékideje alulról súrolja az egy órát. Messiah, Angel's Thunder Devil's Reign, Heart Of A Lion, San Antonio és a többi – egymás után sorakoznak a magas színvonalon megírt és eljátszott, ízig-vérig metal himnuszok, amiket tényleg lehetetlen megunni, így folyamatosan azon veszem észre magam, hogy ahogy véget ért a lemez, már indítom is újra.

A maximális pontszám tehát még véletlenül sem Mark emlékének vagy a csapat múltjának szól: ez itt olyan csúcsteljesítmény, amit klasszikus metal vonalon nem nagyon fog felülmúlni idén senki. A kétlemezes verzió beszerzése pedig kifejezetten ajánlott, hiszen amellett, hogy két bónuszdal (az egyik a Thundersteel 2018-as verziója) is helyet kapott rajta, még a csapat 2015-ös Keep It True fesztiválos fellépésének hanganyagát is hozzácsapták.

Azt pedig nyilván mondanom sem kell, hogy a Primal Fearrel közös pesti bulijuk kihagyhatatlan ősszel.