Göteborgból származó fém, gondolom, az értőknek nem kell ecsetelnem, hogy jófajta szívfájdító dallamos doom/death metalról van szó, hol tempósabb formában előadva, hol lassú folyamként hömpölyögve. Björn Gooßes torkát eléggé egysíkúnak találtam, az erőlködve kipréselt rekedt ordításon kívül nem sok színt tudott belevinni az előadásába.

A hangzást is vékonynak találtam, nem ártott volna több dögöt pakolni minden hangszerre. Maguk a dalok sem nyerték el maradéktalanul a tetszésemet, bizony a legtöbb tölteléknóta!

Amit jobban sikerültnek érzek: Intruder, Feverfeast, The Dustcrown, a többi felejthető.