Érdekes lenne, ha a sors megajándékozna azzal a hasznos képességgel, amelynek révén lehetőségem lenne bepillantani egyes alkotók fejébe. Így mondjuk a Manowar tiszteletbeli főispánja, Joey DeMaio gondolatait is láthattam volna még a zenekar legújabb, a hívek által is epekedve várt négytételes mesterművének megjelenése előtt. A Highlights From The Revenge Of Odysseus EP elvileg a zenekar soron következő – és elvileg utolsónak szánt – nagylemezét hivatott felvezetni. Feltételes módban vegyük sorra, miként is festhettek ezek a gondolatok!

– Mi legyen a koncepció? Görög mitológia már nagyon rég volt a The Triumph Of Steelen, mi lenne, ha felidéznénk újra az Iliászt? Ehhez viszont muszáj lesz átkötő szövegeket is gyártani, és ha lehet, akkor ezt egy legendás görög színész mesélje el, illetve egy jól bejáratott görög zenekar tagja is lehetőséget kaphatna. Legyen mondjuk a Rotting Christ gitáros/énekese?

– A narráció legyen legalább 5-7 perc hosszú, hogy a hallgató értse, mit tartunk fontosnak, és hogy miről is van szó tulajdonképpen. Ez rendkívül fontos a sztori szempontjából! S persze helykitöltésnek sem utolsó... A szöveget felolvashatná egy gyermek, úgy, ahogy a Blood Of The Kingset felvezető The Warrior′s Prayernél is csináltuk egykor a Kings Of Metalon. De ácsi! Ez így nem jó, a gyerekről egyből Karl Loganre asszociálna a nép.

– A narrációt elővezethetnénk valami ősi nyelven, hogy még autentikusabban és rejtélyesebben hangozzék, s a minél valódibb hatás elérése érdekében a bölcs mesélő beszélhetne pöszén, hogy a hallgató közben azt érezze: éppen egy csatából érkezik, ahol egy ellenséges barbár harcos nemrég megforgatta a fogai között a csatabárdot. A beszéd alatt pedig mindenképpen legyenek hangeffektek: mennydörgés, szélfúvás, sikoly, üvöltözés, pátosz, kórus és harang... ez mindig bevált! Továbbá a hangulatfestő szimfonikus hangszerek sem hiányozhatnak! (Bekúszó, idegesítő gondolatfoszlány 1.0: hogyan lehetne eltüntetni Logan gitártémáit a korábbi lemezeinkről?)

– Kéne valami forradalmi újítás is. Mondjuk egy énekesnő? A boszorkák eddig úgyis csak kéjesen nyögtek a korábbi lemezeinken (hmm, hogy is felejthetném el a Warlord intróját és a Pleasure Slave orgiáit...), adhatnánk most a torkukba igazi művészi értéket is. Viszont olyan hölgyet kéne keresnünk, akinek középszerű fahangja van, hogy a néha-néha közbeéneklő Eric fakuló őstehetségét kidomborítsuk.

– Aztán akár jöhetne egy igazi dal is! Nem kell túlbonyolítani: jó lesz ezeknek a megszokott döngölős-trappolós téma, és a dallamokkal is vigyázzunk, nehogy véletlenül becsorogjunk velük a mainstream világába. Dramaturgiailag pedig kell bele egy csúcspont is. Gitárszóló? Ehhh... inkább hanyagoljuk most az ilyesmit. Basszusszóló? Vótmá... Sikítson inkább egyet Eric! Az ő korában elég lesz három másodperc is, hátha képes még kipréselni magából egy kínkeserves farkasvonítást. Majd jól megsokszorozzuk és pan-effektezzük, az majd meghozza a kívánt hatást. (Piszkálódó gondolatfoszlány 2.0: vajon a Louder Than Hell, a Warriors Of The World, a Gods Of War, a The Lord Of Steel újrafelvétele, valamint a Battle Hymns MMXI és a Kings Of Metal MMXIV újra-újra felvétele és kiadása Logan nélkül újra irányba állítaná a karrierünket?)

– Dalszövegek? Ezekkel mindig bajban vagyok. Folyton elő kell vennem a sablonokat: steel, warrior, blood, fight, sword, fire, war, brothers, hell, king, thunder, die, kingdom, immortal, victory... Majd jól felépítek ezekre is egy sztorit, pont ugyanúgy, ahogy a múltkor.

Ha ti is azon manowarriorok közé tartoztok, akik hozzám hasonlóan elképzelhetetlenül hosszan elnyújtott ásítás kíséretében hallgattátok végig ezt az EP-t, szintén elmondhatjátok: ismét „bekaptuk a legyet", melyet Joey barátunk a jól be- és (le)járatott Manowar márkanévvel már megint az orrunk elé terelt. A Return Of The Kings Of Steel munkacímen futó friss nagylemez ennél a felesleges mézes maszlagnál csakis jobb lehet. Nemsokára megbizonyosodhatunk róla.