Dob, gitár, harmonika és ének. Ennyi. Ha a Jamie Clarke név nem lenne ismerős, talán a The Pogues már igen (ír punkzenekar volt, folkos hatásokkal), no, ebből jelen csapat a folkzenét átmentette, a punkos mentalitást már nem igazán.

A 13 dal némelyikére akár ropni is lehetne egy táncos összejövetelen, és jobban is állnak azok a dalok, amelyekbe beleszövik az ír, illetve a török népzenei elemeket (hastáncosok előre), a "gitárosabb" dalok eléggé felejthetőek. Az ének sem egy nagy megfejtés, sőt, elég gyengécske. A harmonikás egyébként Boszniából származik, és, hogy nekünk is jó legyen, a hetedik dal a Hungarian Dance címet viseli, hát érdekes feldolgozás... Mint ahogy az utolsó dal, a Sunny Afternoon is.

Ír kocsmákban érdekes is lehet, de csak kurva sok sör után, egyébként felejthető.