Mit írjon az ember fia a huszonharmadik death-metalcore bandáról? Manapság ezekből több van, mint égen a csillag, így egyáltalán nem könnyű újra és újra végigszenvedni a totál átlagos, egymástól semmiben sem különböző, unalmas produkciókat.

A mostani banda éppen német és In Blackest Velvet névre hallgat, ez meg a 2004-es bemutatkozást követő, hatszámos EP-jük, amit szerzői kiadásban jelentettek meg, még tavaly.

A hangszeresek alapjában véve rendben vannak, nincsenek pontatlanságok, nagyobb hibák, csak éppen semmi más sincs; gondolok itt olyasmikre, mint ötlet, különösebb tehetség vagy bármi újdonság. Van viszont egy kiborítóan rossz üvöltöző, Christian Müller, akinek hangja olyannyira erőtlen, hogy az már megmosolyogtató; amikor meg dallamokkal is próbálkozna (lásd a kettes Flames Awaitet vagy a Bastard Showt például) az már tényleg több, mint kínos.

Teljes mértékben felejthető anyag.