Finn zenekar hamísítatlanul skandináv hangzással: szintetizátor-dúsította dallamos black metal károgós énekkel. Engem leginkább egy hazai csapatra, a Dying Wishre emlékeztet, de - részrehajlás nélkül mondanám - nekem a hazai gárda jobban tetszik.

Nagyon sokan kezdtek mostanában ezen a vonalon nyomulni, de mégis csak ritkán lehet találkozni olyan nívójú gárdákkal, mint a Dark Tranquillity, a Children of Bodom (rájuk hivatkoznak is a finnek),vagy épp egyik nagy kedvencem, a Gardenian...

A Where Angels... sem egy alapmű, sajnos, de mindenesetre pörgős, helyenként kifejezetten fülbemászó a szó abszolút pozitív értelmében, és szigorúbb bulikba is javasolt, lévén - miként azt a kísérőanyagban is megjelölték - melodikus black'n'roll metal... Azt hiszem, igazságtalan vagyok kicsit, vannak azért emlékezetesebb, fajsúlyosabb számok is, mint például a címadó Faerghail, melyben a dob tördeltsége, ritmikai megoldásai miatt helyenként egészen komplex, extrém a hangulat, avagy a ténylegesen rock'n'rollosan vágtázó Dying Memories... Így teljes a kép.