Kicsit gondban vagyok az új Electric Wizard bemutatásával. És nem, a legkevésbé sem amiatt, hogy Jus Oborn és társai valami annyira újítót, vagy meglepőt húztak volna, nem, ez az anyag épphogy nyílegyenesen következik legutóbbi, Black Masses című lemezükből, sőt, igazából az egész kultikus életműből is. Ugyanaz a romlott, szinte tapintható sötétséggel bíró okkult-drogos doom metal található itt is, mint ezidáig, sőt, talán most van csak igazán csúcsra járatva a dolog, hiszen az anyagnak bevallottan van egy lezáró jellege.

Nem azt mondom, hogy ez lesz a Wizard utolsó lemeze, de az biztos, hogy ezen az úton már nem nagyon tudnak majd merre menni tovább, és ezt az érzésemet csak felerősítik Oborn erre irányuló nyilatkozatai, illetve a lemezcím. A gond pedig valahol éppen ez: aki eddig kedvelte őket, szinte kizárt, hogy a Time To Die esetében csalódjon (maximum megjegyzi, hogy nem ez lesz tőlük a kedvenc korongja, mint ahogy nekem sem), viszont újonnan érkezőkre ez alapján az anyag alapján nem nagyon kell számítani. Egyfelől ez amúgy sem túl gyakori a nyolcadik sorlemez környékén, másrészt viszont a Varázsló sosem volt még ennyire hosszú, primitív, és – legyünk teljesen őszinték – helyenként bizony unalmas sem. Hogy egy esetükben kifejezetten gúnyosnak ható hasonlattal éljek: nem teszek hát mást, mint a megtérteknek prédikálok.

Igen, nagyon hosszú ez az ördögi játszma, ezt jó lesz előre leszögezni, ami persze megint csak nem lehet újdonság, hiszen az igencsak nyomasztó és megterhelő zenét játszó somerseti banda mindig is a hosszabb anyagokat szerette, de akkor is, (hatszáz)hatvanhat percen keresztül nyúzni ezt az éjsötét muzsikát, nem éppen fáklyásmenet. Ráadásul mindez igazából csak hét dalt jelent, hiszen a középtájt elhelyezkedő, és kimondottan kedves című Destroy Those Who Love God és a záró Saturn Dethroned inkább csak hangulati át- és levezetőket jelentenek, a keretes jelleget erősítvén (mint ahogy a nyitó Incense For The Damned bevezető másfél perce is). Ezekben a tételekben a zajmassza alatt hol halkabban, hol felerősödve hallhatunk részleteket egy 1985-ös dokumentumfilmből, a The Devil Worshippersből, és hát mondanom sem kell, hogy hőseink a sátánimádat-drogok-rockzene kapcsolatát boncolgató művet nem éppen eredeti, elrettentést szolgáló céljának megfelelően használják fel – hatásosnak mondjuk így is hatásos.

Mint ahogy az a lassú, őrlő, lelkünket boncoló ősdoom-triász is, amit voltak kedvesek rögtön az anyag legelején ránk zúdítani, mind a már említett Incense, mind a címadó, mind pedig az I Am Nothing belassított, elnyújtott riffekkel építkezik ráérősen, kifejtősen, monotonon, miközben Oborn is hozza a tőle megszokott effektezett-eltorzított-minimál kántálást, ami tipikusan szeresd vagy gyűlöld jellegű. Szövegileg sem kell másra számítani, mint az eddig megszokott drogok-halál-Sátán szentségtelen hármasára, néha kifejezetten olyan érzésem van, mintha ennek a faszinak minden egyes sorát hallottuk volna már korábban, és összesen jó ha ötven szavas szókinccsel rendelkezik. Ennek ellenére persze ezekben a dalokban is ott gomolyog az a túlzás nélkül félelmetes, szinte vághatóan sűrű sötétség, amit nem nagyon tapasztalhatsz meg máshol.

A Funeral Of Your Mind / Lucifer's Slaves némileg energikusabb párosa ilyen kínzó alapozást követően szinte már üdítően hat, pláne a lemez „legslágeresebb" darabja, a klipes Sadiowitch, amelyben túlzás nélkül fülbe mászó riffekkel támad Jus és becses neje, a szépséges Liz Buckingham asszonyság. Ja igen, el ne felejtsem: dobokon újra az a kifejezetten változatosan játszó Mark Greening hallható, aki az első négy – jobbára klasszikus – lemezt dobolta fel, és aki azóta persze már újra lelécelt a fedélzetről. vissza a Ramessesbe. Kár volt elengedni.

Az igencsak szuggesztív borítóba csomagolt Time To Die messze nem a legnagyobb lemez az Electric Wizardtól, de talán nem is ez volt a céljuk. Sokkal inkább le akartak szállítani egy esszenciális anyagot, közben egy kicsit meghalni, hogy utána újult erővel támadhassanak fel. Ez pedig sikerült is, én pedig kíváncsi vagyok, van-e és merre a tovább.