A címért máris jár egy pont, a borítóért még egy, így kapásból jó pozícióban kezdett nálam a Dying Fetus nyolcadik mocsadéka. Plusz vegyük hozzá, hogy a Reign Supreme sem mostanában jött ki a kedves kamarazenekartól, hanem jó öt évvel ezelőtt, így igazán ránk fért már némi vér és bél John Gallagherék húsüzeméből. Változás nem történt, az abszolút stabilnak tekinthető Gallagher/Beasley/Williams trió ontja ránk a fertelmet a megszokott módon és színvonalon. A Dying Fetus nem arról híres, hogy albumról albumra megújítja a death metalt, de ezt senki nem is várja el tőlük. A biztonságosan magas színvonalat azonban igen, s ebben nem is okoznak csalódást. Technikás, tényleg komplex, baromi sok ötlettel megtűzdelt nyers agresszió, olyan váltásokkal és progresszívbe hajló gitárfutamokkal, Williams intelligens és megunhatatlan dobtémáival, amit élvezet hallgatni.

Bár a Fetus valóban meghatározó, sőt, alapalakja lett a színtérnek, bizonyítania nem nagyon kell már. A szó legnemesebb értelmében készít játszi könnyedséggel biztonsági albumokat. Ez alatt messze nem az unalom értendő, inkább az a hihetetlen ötletességgel felépített és természetességgel felnyomott dalfüzér, amely bármennyire is próbál masszává olvadni a fülünkben, mégis újra és újra hallgattatja magát. Miért? Mert Gallagherék nagyon tudják, hogyan kell ízletessé tenni az alapanyagot. Amikor komplexitásról beszélünk a Dying Fetus esetében, pont erre kell gondolnunk. Nem beszélhetünk darálásról, mert minden egyes nótában ott van az a plusz, az a néhány ötlet, amitől ha kiugróan különlegessé nem is válik az album, mégis elismerően bólintunk. Ne feledjük, baromi profi zenészekről beszélünk, nem másolódiákokról, akik besétálnak a sablonerdőbe, aztán csipegetnek innen is, onnan is egy kis ismerős gyümölcsöt, hogy aztán generálszaftosan elénk öntsék, helló, röfik! Ilyesmiről szó sincs. A Wrong One To Fuck With elődjéhez hasonlóan tartalmazza a plusz dolgokat, amiket ugye kért a fene, de nagyon köszönjük, ha már itt vannak. Hogy a mostani albumnál maradjunk: a thrashes (Ideological Subjugation) és panterás riffek (Fixated In Devastation) minden eddiginél vastagabb használatára azért rendesen felkaptuk a fejünket. Nem egetverő dolog, de szellemes és imádnivaló ötletes, ráadásul behoz egy olyan nosztalgikus feelinget, amitől széles mosolyra húzódik az ember füle.

A Wrong One To Fuck With olyan, mint amikor a gyerekeket hosszú idő után újra beengedik kedvenc, extrákkal megpakolt játszóterükre. Pontosan tudják, hogy melyik eszköz mire való, ám mivel igen régóta nem gyakoroltak rajtuk, minden fantáziájukat beleadják a szűnni nem akaró örömbe és tombolásba. Még mindig tudnak újat és újat kitalálni, nem formabontó, de a lehető legizgalmasabb módon. A többiek pedig, akik rendeltetésszerűen használnak mindent, mert így tanulták, a játszi sarkából lesnek szájukat tátva: jé, ezt így is lehet? Félelmetes belegondolni, hogy egy ilyen régóta regnáló zenekar a mai napig ennyire bátran, vidáman és könnyedén feszegeti a kötöttségeket és a műfaji határokat. Görcsmentes, elvárásokat semmibe vevő, azokat mégis lazán teljesítő, eszelősen őszinte és könnyed az egész, miközben a legsúlyosabb muzsikával csapják pofán a gyanútlan látogatót.

Mivel valóban komplex albumról beszélünk, ne is cincáljuk szét elemeire az egészet. Ha nagyon választanom kellene, személyes kedvenc a Weaken The Structure slayeres zúzdája és a címadó, egyben albumzáró Wrong One To Fuck With. Utóbbi magába sűríti mindazt, amit Dying Fetus a Dying Fetus. Iszonyú erős szám, mégis hihetetlen könnyedséggel, magát előre görgetve jut el témából témába, zamatos gitártémákkal és technikás riffekkel, olyan lassításokkal a refrénnél, ami messze maga mögé utasítja a tucatzenekarok mások kottájából játszó hasonló próbálkozásait. Ez az album maga a természetesség, a felszabadultság és az ellentmondást nem tűrő technikai tudás vegyítése a fantáziával. Érett, mégis friss, ismerős, mégis új, megszokott, mégis váratlan. Úgy különleges, hogy nem akar különleges lenni. A Dying Fetus a death metal Anthony Hopkinsa. Már örömjáték neki minden szerep, a szakma a kisujjában, s pontosan tudja, hogy nem kell bizonyítania. Éppen ezért sikerül neki újra és újra.

A Dying Fetus október 23-án Budapesten koncertezik a Psycroptic, a Beyond Creation és a Disentomb társaságában. További részletek itt.