Hazai földön kevéssé kitaposott, nehéz utat választott és jár a Carwashtagnacht. Olyan kultikus zenekarok jutottak róla eszembe, mint a Swans, a holland Gore, a Skullflower vagy a Christian Death, de - szerencsére - inkább csak szellemi irányultságuk, mint zenei világuk hasonlósága miatt.

Sötét, lassú, helyenként kifejezetten melankolikus megszólalás, de javarészt inkább a szinte ipari hangzást idéző, monoton, hosszan kitartott, egyszerűen riffelt, kásásan zúgó gitárok a meghatározóak. Néhol doom, dark, gothic stílusú elemek, de a végeredmény nagyon egységes, nagyon atmoszférikus, nagyon egyedi. Lesz, aki hosszúnak és unalmasnak tartja, de akár filmzene is lehetne, s atmoszférikussága talán épp ebben az időnek fittyet hányó, kéken-feketén kavargó, monoton gitárviharban rejlik.

Rétegzene, az biztos, de abból a ritka fajtából, melynek elkötelezettsége tiszteletet parancsoló. Semmi kompromisszum. Egyébként 3 gitár, dobgép, no meg vendégek. Szép belső booklet. Mondhatni, poétikus. Röviden: komoly, mély, üzenettel bíró album. Ideje lesz komolyabban kontaktolnom velük.