Nem tudom, kinek ismerős Eoin Callery neve, ő egy Ego Sum Papa nevű zenekarban zenél. Nyilván csak szűk rétegek hallgatják, de a Caveman című lemez sem lesz egy chartlistás alkotás. Nem azért, mert nem jó a zene, mert azzal nincs baj.

Ami itt hallható, annak semmi köze nincs a metalhoz, de még a rockzenéhez sem. Zenei utazásnak hívnám, vagy zenei festészetnek, képeket kapunk itt dallamokban megálmodva.

Ha valaki látta Hal Hartley korai filmjeit (Hihetetlen igazság, Egyszerű emberek), és emlékszik az aláfestő zenére, az egyből tudja, milyen zene a Caveman. Ugyanolyan képeket idéznek ezek a tételek, kizárólag behunyt szemmel való hallgatásra.