Nyomtatás
Kategória: CD kritika
Találatok: 3903

0122acccHa netán még sosem hallottál a germán Accuserről (vagy hogy autentikusan írjuk a csapat nevét: Accu§erről), ne magadban keresd feltétlenül a hibát, a siegeni banda ugyanis még a fénykorban sem számított tömegek kedvenceinek. Jobbára ők is megmaradtak kultikus hősöknek, ahogy például a néhány hete szintén friss anyaggal előrukkolt Exumer is. Az undergroundból tehát még akkor sem sikerült kitörniük, amikor igencsak futott a thrash metal hullám, 2008-as újjáalakulásuk óta pedig, ha lehet, még inkább árnyékban tevékenykednek.

Ennek ellenére érdemes odafigyelni rájuk azoknak is, akiket nem csak az old school thrashcsapatok iránt érzett nosztalgia hajt. Azt ugyan el kell ismerni, hogy az Accuser sem tartozott soha a thrash elitjébe, korai lemezeik azonban egytől-egyig megbízható cuccok voltak, amelyek néhány kifejezetten erős dalt is rejtettek a laposabb, átlagos szerzemények között. És gyakorlatilag mindez a visszatérést jelentő, 2010-es Agitationre, illetve az azóta megjelent korongokra is igaz.

megjelenés:
2016
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

A fiúk karrierje meglehetősen kalandosan alakult, hiszen az 1986-tól 1996-ig tartó, klasszikus időszakban hat nagylemezt, illetve két EP-t, köztük az általam különösen kedvelt Experimental Errorst is kihozták, majd 2004-ig csend következett. Innentől aztán négy éven keresztül Scartribe néven nyomultak, majd ahogy írtam, 2008-ban tértek vissza Accuserként. Azóta ez már a negyedik nagylemez, ráadásul az első, amelyet a Metal Blade dobott piacra, mindez pedig némi reményt jelent arra, hogy végre sikerül szintet lépniük. Kisebbfajta mázli azért vélhetően így is kelleni fog, hiszen az egyetlen őstag, az énekes Frank Thoms által vezetett, öreg thrasherekből álló négyes nem az a fajta csapat, akikre csak úgy hirtelen tömegével kapnának rá a fiatalok, ráadásul bár erős anyag a The Forlorn Divide, de semmi olyasmit nem tartalmaz, amitől bárki álla is le kellene, hogy essen, ha hallott már életében thrasht. A marcona riffelés persze rendben van, de az énektémák néhol kifejezetten egydimenziósak, ami akkor is hátrány, ha készséggel elismerem, hogy ez a műfaj nem feltétlenül kíván meg képzett vokalistákat.

A régi rajongók, illetve az old school európai thrashre fogékonyak ettől még persze jókat bólogatnak majd az Unreal Perceptionre, az Arbitrary Lawra vagy a Perish By Oblivionra, de mindettől függetlenül az Accuser továbbra sem emelkedik ki magasan a minőségi, ám meglehetősen átlagos brigádok halmazából. Annak ellenére sem, hogy a gitárszólók ezúttal kifejezetten pofásra sikeredtek, ami egyértelműen jelzi, hogy a csapat sokat profitált Dennis Rybakowski 2014-es érkezéséből.

Bár nem mernék nagyobb összeget tenni rá, hogy komolyabb áttörést fog elérni az Accuser a The Forlorn Divide-dal, arra remélhetőleg jó lesz, hogy továbbra is stabilan működjenek, és talán Németországon kívül is rendszeresen felbukkanjanak.