A Mors Silens zenekarról nem tudunk semmit, ami kevésbé baj, az már inkább, hogy az internet sem nagyon. Annyit sikerült összevadászni róluk, hogy mezőberényiek és Fekete Csabának hívják az egyik tagot. A honlapjuk nem működik, a Facebook oldalukról sem mondanám, hogy döbbenetesen sok információval látják el az érdeklődőket néhány csapnivaló koncertfotón kívül. De ne is ez legyen a lényeg, hanem meséljen a zene, pont ezért küldték el egy daluk klipjét, amit mi meg véleményeztünk.
Draveczki-Ury Ádám: Valószínűleg csak az nem nyögi be egyből az Amon Amarth nevét a Mors Silens hallatán, aki még életében nem hallotta Johann Heggéket, aztán még bele kell dobni az üstbe némi göteborgi fűszert, és ezzel nagyjából körbe is írtam a játék lényegét. A hangzás elég közepes, a dallamos(nak szánt) énektémákon mindenképpen javítaniuk kellene, a riffek nem túl karakteresek, és a gitárszólók is iskolásak egy cseppet. Összességében elég középszerűnek érzem egyelőre a dolgot. De innen még sokfelé vezethet az útjuk.
Valentin Szilvia: Elég alapra vett hörgős, dallamos, északias metal, hol black, hol inkább death, vagy heavy metal, ezerszer hallott butácska klisékből összerakva, ennek megfelelően a klip is olyan, mint egy első demó. Kis eséllyel még bármi lehet belőlük. Vagy nem.
Pálinkás Vince: Erről nem mondanám meg elsőre, hogy magyar. Kellemes, dallamos, picit death-es, de nem annyira az én műfajom. Az új Carcass kraftját nem érzem benne, de ez persze baromi igazságtalan párhuzam - ha persze Bill Steerék erre vennék az irányt, a Mors Silenst nagyon szívesen megnézném előzenekarként.